Számviteli Kisokos 2010 I. rész letölthetõ

ELÕSZÓ

Az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan a „Számviteli Kisokos” keretében összefoglaljuk azokat a 2010. január 1-jétõl hatályos legfontosabb adó- és járulék-, továbbá számviteli törvényi változásokat, amelyek közvetlenül vagy közvetetten hatással vannak a számviteli szakemberekre, befolyásolják munkájukat. Teljes körû áttekintést – a terjedelmi korlátok miatt – nem tudunk adni. Reméljük azonban, hogy összefoglaló anyagunk megkönnyíti az eligazodást az egyes törvények érdemi módosításai, változásai megismerésében, gyakorlati alkalmazásában.

Az összefoglaló anyagban az egyes törvényekhez kapcsolódóan érdemi változásonként csoportosítjuk az ismereteket, majd az egyéb módosításokat mutatjuk be, ezeken belül pedig követjük a jogszabály felépítését (amelyre a zárójelben lévõ hivatkozás utal).

Az összefoglaló anyag elkészítésekor számításba vettük azt, hogy annak olvasói az egyes jogszabályokat alapvetõen ismerik, az elõzmények bemutatására ezért általában nem tértünk ki.

Az így – viszonylag röviden – elkészült összefoglaló anyag is azonban terjedelmes, amelyet három részben mutatunk be.

Az elsõ részben:      I.          Általános forgalmi adó

                                 II.        Egyéni vállalkozó, egyéni cég

                                 III.       Személyi jövedelemadó

I.      Általános forgalmi adó [a 2007. évi CXXVII. törvény, Áfa-tv.]

A 2010. január 1-jétõl hatályos törvényi elõírás-módosításokat, kiegészítéseket jellemzõen az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó egyes adótörvények módosításáról szóló 2009. évi CX. törvény tartalmazza.

A legfontosabb változások a határon átnyúló szolgáltatásokhoz, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyéhez kapcsolódnak.

A hivatkozott törvény 2009. november 13-án a Magyar Közlöny 160. számában került kihirdetésre.

Hatálybalépés:

A módosító törvény – fõszabályként – 2010. január 1-jén lépett hatályba, rendelkezéseit ettõl az idõponttól kezdõdõen kell alkalmazni a következõ eltérésekkel:

Eltérõ alkalmazás az Áfa-tv.-t módosító rendelkezéseknél

          Az Áfa-tv. újonnan megállapított

-        20. §-ának (7) bekezdését (2. pont, szolgáltatásnyújtás, szolgáltatás igénybevétel közösségi adószámmal);

-        37-45. §-ait (3.2., továbbá 3.3.1-3.3.8. pontok, szolgáltatások csoportosítása);

-        46. §-ának (1), (3) és (4) bekezdéseit (3.3.9. pont, egyéb szolgáltatások);

-        58. §-ának (2) bekezdését (3.4.1. pont, folyamatosan teljesített szolgáltatás-nyújtás);

-        60. §-ának (5) bekezdését (3.4.2. pont, adófizetési kötelezettség);

-        85. §-a (1) bekezdésének m) pontját (6. pont, mentes az adó alól);

-        137/A. §-át, 140. §-át, 154. §-ának (1) bekezdését (3.4.3. pont, adófizetésre kötelezett)

azokban az esetekben kell alkalmazni elõször, amelyekben a teljesítés vagy – ha a fizetendõ adót a teljesítéshez képest korábban kell  megállapítani – a fizetendõ adó-megállapítási kötelezettség 2010. január 1. napján vagy azt követõen áll be.

Az Áfa-tv. újonnan megállapított

-        77. §-a (2) bekezdésének b) pontját (5. pont, az adó alapjának utólagos csökkentése) azokban az esetekben kell elõször alkalmazni, amelyekben az ügylet ott említett meghiúsulása 2010. január 1. napján vagy azt követõen történik;

-        102. §-a (1) bekezdésének b) pontját (6. pont) azokban az esetekben kell alkalmazni elõször, amelyekben a termék kiviteli eljárás alá vonása 2010. január 1. napján vagy azt követõen történik;

-        127. §-a (1) bekezdésének b) pontját (8. pont, adólevonási jog, tárgyi feltétele) azokban az esetekben kell alkalmazni elõször, amelyekben az adólevonási jog keletkezése 2010. január 1. napján vagy azt követõen történik.

Az Áfa-tv. 4. számú mellékletének módosítását (14. pont) azokban az esetekben kell alkalmazni elõször, amelyekben a termék kiraktározásának indítványozása 2010. január 1. napján vagy azt követõen történik.

1.        Nem minõsül szolgáltatás nyújtásnak [Áfa-tv. 13. §-ának (3) bekezdése]

A pénzkövetelés engedményezése nem tartozik az Áfa-tv.  hatálya alá a hatályos szabályozás szerint akkor, ha a követelést megvásárló fél a követelés megvásárlásával nyújt szolgáltatást az engedményezõnek. Ez a helyzet minden olyan esetben fennáll, amikor a követelést névértéken vagy az alatt vásárolják meg. Ennek megfelelõen módosult az elõírás. A lényeg az ellenértéket, az engedményezett követelést pénzzel, készpénz-helyettesítõ fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítõ eszközzel egyenlítsék ki.

Ezzel egyidejûleg hatályát veszti az Áfa-tv. 13. §-ának (4) bekezdése.

2.     Szolgáltatásnyújtás, közösségi adószám [Áfa-tv. 20. §-ának új (7) bekezdése]

A törvénymódosítás hatályba lépésétõl kezdõdõen minden áfa-alanynak, ha más tagállamban letelepedett adóalanytól vesz igénybe szolgáltatást, vagy más tagállamban letelepedett adóalany, illetve adószámmal rendelkezõ nem adóalany jogi személy számára nyújt szolgáltatást, közösségi adószámmal kell rendelkeznie.

A 2009-ben hatályos szabályozás szerint alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, illetve a kizárólag mezõgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany (speciális adóalany) abban az esetben köteles Közösségen belüli beszerzés jogcímén belföldön adót fizetni – ezáltal közösségi adószámot kiváltani –, amennyiben ezen beszerzései éves  szinten meghaladják a 10.000 eurónak megfelelõ forintösszeget, vagy az adóalany ezen küszöbérték elérésétõl függetlenül adófizetési kötelezettséget választ.

Az a tény, hogy a speciális adóalanynak a Közösség más tagállamába irányuló szolgáltatásnyújtás vagy –igénybevétel miatt közösségi adószámot kell kiváltania, nem érinti a Közösségen belüli beszerzéseit, vagyis nem jelenti azt, hogy a közösségi adószám kiváltása miatt neki belföldön adóznia kellene a Közösségen belüli beszerzései után.

Ugyanakkor érvényes közösségi adószám birtokában, annak felhasználásával az adóalanyok adómentesen szerezhetnek be terméket másik tagállamból, hiszen a másik tagállambeli értékesítõ adóalany jóhiszemûen értékesíti a terméket részükre adómentesen, Közösségen belüli értékesítés címén.

Amennyiben   a  speciális adóalanyok  a  közösségi  szolgáltatásnyújtás               és -igénybevétel okán rendelkeznek (a törvény elõírása szerint kell, hogy rendelkezzenek közösségi) adószámmal, de Közösségen belüli beszerzésük nem haladta meg a küszöbértéket, és a küszöbérték alatt nem választották az adózást és a speciális adóalany közli a közösségi adószámát a részére terméket értékesítõ adóalannyal, így azt a látszatot kelti, hogy ezen beszerzését belföldön leadózza.  A közösségi adószám közlésének tényét úgy kell tekinteni, hogy a speciális adóalany gyakorolta a választási jogát, és a Közösségen belüli beszerzései tekintetében adófizetési kötelezettséget választott. Ez a választás a speciális adóalanyt a választását követõ két naptári évig köti.

3.    Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében

Az Áfa-tv. ezen alfejezete 36-49. §-ai lényegesen átrendezõdtek, módosultak.

Nem változott az Áfa-tv. 46. §-ának (2) bekezdésében szabályozott szolgáltatások köre és az azok értelmezéséhez kapcsolódó rendelkezések.

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének a módosulása a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás, illetve igénybevett szolgáltatás esetén érdemel nagyobb odafigyelést.

3.1.   Különös értelmezési alapelvek [Áfa-tv. új 36. §-a]

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét újraszabályozó 2008/8/EK tanácsi irányelv értelmében a teljesítési hely megállapítása szolgáltatásnyújtás esetében az esetek többségében attól függ, hogy az igénybevevõ adóalany-e, illetve azzal egy tekintet alá esõ személy, szervezet. Ennek azért van jelentõsége, mivel ezen személyek, szervezetek  képesek a másik tagállamban letelepedett adóalany által nyújtott szolgáltatások után felmerülõ adót fordított adózás keretében önadózással megfizetni.

A teljesítési hely megállapítása szempontjából nemcsak az adóalanyokat kell adóalanynak tekinteni, hanem az adóhatóságnál áfa céljából nyilvántartásba vett (közösségi adószámmal rendelkezõ) nem adóalanyi jogi személyeket is adóalanyként kell kezelni. A nem adóalany jogi személyt adóalanynak kell tekinteni, feltéve, hogy közösségi adószámmal rendelkezik vagy rendelkeznie kellene, ha ilyen személyként belföldön adószámmal rendelkezik vagy rendelkeznie kellene, ha ilyen személyként a Közösség más tagállamában vették nyilvántartásba.

Azok az egyébként nem adóalanyi jogi személyek, akik (amelyek) azért, hogy Közösségen belüli termékbeszerzéseik a 10.000 eurós küszöbértéket a tárgyévet megelõzõ évben vagy a tárgyévben meghaladták, vagy mert az adózást választották a Közösségen belüli  beszerzéseikre, közösségi adószámmal rendelkeznek, a szolgáltatásnyújtás teljesítési  helyének meghatározása szempontjából az adóalanyokkal esnek egy tekintet alá. Ez a szabály azonban csak a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének meghatározása szempontjából releváns.

Azokat az adóalanyokat, amelyek végeznek az áfa tárgyi hatályán kívüli tevékenységet is, az összes részükre nyújtott szolgáltatás tekintetében adóalanynak kell tekinteni. Ez azt jelenti, amennyiben egy adóalany az adóalanyiságán kívüli tevékenységhez vesz igénybe szolgáltatást, a teljesítési helyet akkor is úgy kell meghatározni, mintha azt adóalanyi minõségében vette volna igénybe. Így nem kell mérlegelni, hogy az adóalany által megrendelt szolgáltatást az adóalany az adóalanyiságát eredményezõ gazdasági tevékenysége érdekében vette-e igénybe, vagy az áfa hatályán kívül esõ tevékenységéhez. 

Nem vonatkozik ez a szabály arra a szolgáltatásnyújtásra, amelyet az adóalany a saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítése céljából vesz igénybe, mivel az adóalany – ebben az esetben – végsõ fogyasztónak tekintendõ. Ezért a teljesítési helyet is úgy kell megállapítani, mintha a szolgáltatást nem adóalanyként vette volna igénybe.

Nem vonatkozik ez a szabály azon személyekre, szervezetekre, akiknek (amelyeknek) adóalanyisága kizárólag azon alapul, hogy törvény értelmében újnak minõsülõ közlekedési eszközt értékesítenek a Közösség másik tagállamába, vagy új ingatlant értékesítenek. Ezen személyeket, szervezeteket csak akkor kell adóalanynak tekinteni a teljesítési hely megállapítása szempontjából, amikor az adóalanyiságukat eredményezõ tevékenységük érdekében veszik igénybe ezeket.

3.2.    Általános szabályok [Áfa-tv. új 37. §-a]

A fõszabály nem változik. Adóalanyok közötti ügyletekben a szolgáltatás teljesítési helyét a szolgáltatást igénybevevõ adóalany székhelye, állandó telephelye, ennek hiányában állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye határozza meg.

Amennyiben a szolgáltatást nem adóalany részére nyújtják, úgy a teljesítési helye a szolgáltatást nyújtó adóalany székhelye, állandó telephelye, ennek hiányában állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye.

Ha a szolgáltatást nyújtó vagy az azt igénybevevõ adóalanynak a székhelye mellett egy vagy több állandó telephelye is van, a teljesítési helyet az igénybevétellel legközvetlenebbül érintett hely határozza meg.

Itt kell megjegyezni, az Áfa-tv. adóalany fogalmából az következik, hogy nem adóalanynak a gazdasági tevékenységet nem végzõ magánszemély, továbbá a kizárólag közhatalmi tevékenységet végzõ szervezet tekinthetõ.

3.3.      Különös szabályok

3.3.1.   Közvetítõi szolgáltatás [Áfa-tv. új 38. §-a]    

A nem adóalany részére nyújtott közvetítõi szolgáltatás (más nevében és más javára nyújtott szolgáltatás) teljesítési helye a közvetített ügylet teljesítési helye szerint alakul.

A hatályos szabályozástól eltérõen az adóalany által igénybevett közvetítõi szolgáltatás azonban a fõszabály szerint, vagyis ott, ahol az azt igénybevevõ adóalany gazdasági céllal letelepedett.

3.3.2.    Ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás [Áfa-tv. új 39. §-a, kissé módosult régi 38. §]

Az ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások teljesítési helye mind az adóalanyok, mind a nem adóalanyok részére nyújtott szolgáltatás tekintetében változatlanul az ingatlan fekvésének a helye. A módosítás azonban példálódzó jelleggel több olyan szolgáltatást is nevesít, amelynek teljesítési helyét ezen szabály alapján kell megállapítani. Ilyen a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás, az ingatlanhasználatra vonatkozó jog átengedése, az ingatlanközvetítõi és –szakértõi szolgáltatás, az építési munkák végzésének elõkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatás.

 3.3.3.    Személyszállítás [Áfa-tv. új 40. §-a, kissé módosult régi 39. §]

Személy szállítása esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek, mind az adóalanyok, mind a nem adóalanyok tekintetében. A korábbi elõírás így nem változott.

3.3.4.     Termékfuvarozás [Áfa-tv. új 41. §-a, lényegesen módosult régi 41. §]

Termékfuvarozás esetében a teljesítési hely megállapítását két szempont is befolyásolja:

-        egyrészt a teljesítési hely függ attól, hogy az igénybevevõ adóalany-e vagy sem,

-        másrészt attól, hogy a termékfuvarozás Közösségen belüli termékfuvarozást valósít-e meg vagy ettõl eltérõ termékfuvarozást.

Adóalany igénybevevõ esetében az utóbbi szempontnak nincs jelentõsége, a termékfuvarozás – a hatályos szabályozástól eltérõen – egységesen a fõszabály szerint adózik, vagyis ott, ahol az igénybevevõ adóalany gazdasági céllal letelepedett.

Nem adóalany részére nyújtott termékfuvarozás esetében nincs változás, amennyiben Közösségen belüli termékfuvarozás történik, úgy a teljesítési hely a termék fuvarozásának indulási helye, míg ettõl eltérõ (tehát Közösségen  kívüli) termékfuvarozás esetében a megtett útszakasz minõsül teljesítési helynek.

A Közösségen belüli termékfuvarozás tartalmában, az indulási és az étkezési helyre vonatkozó elõírásokban nincs változás.

3.3.5.  Kulturális, mûvészeti stb. szolgáltatás [Áfa-tv. módosult 42. §-a]

 A kulturális, mûvészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások (például kiállítások, vásárok, bemutatók rendezése), valamint ezek szervezése esetében – függetlenül az igénybevevõ minõsítésétõl – a teljesítési hely ott van, ahol a szolgáltatásnyújtást ténylegesen nyújtják.  A módosítás a hatályos szabályozáshoz képest nem tartalmaz érdemi változást, de egyértelmûvé teszi, hogy a kiállítások és a vásárok (bemutatók) rendezése is ezen szabály  szerint adózik. 

3.3.6.    Járulékosan kapcsolódó szolgáltatások [Áfa-tv. 43. §-a, módosult 42. §]

A személyszállításhoz, termékfuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, az ingatlantól eltérõ termékhez kapcsolódó szakértõi értékelés, valamint az ingatlantól eltérõ terméken végzett munka (bérmunka) teljesítési helye – amennyiben azt nem adóalany részére nyújtják – változatlanul az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.   

Abban az esetben azonban, ha ezeket a szolgáltatásokat adóalany veszi igénybe – a hatályos szabályozástól eltérõen – az igénybevevõ adóalany gazdasági célú letelepedésének a helye határozza meg. Például az adóalany részére végzett bérmunka szolgáltatásoknál már nem lesz jelentõsége annak a teljesítési hely megállapítása szempontjából, hogy a (feldolgozott) terméket elfuvarozták-e belföldrõl vagy sem. 

A személyszállításhoz, a termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások körébe tartozik – továbbra is – a be-, ki- és átrakodás is.

3.3.7.     Közlekedési eszközök bérbeadása [Áfa-tv. 44. §-a régi 49. § módosult]

A módosítás a közlekedési eszközök bérbeadásának teljesítési helye szempontjából megkülönbözteti, hogy rövid vagy hosszú távú bérbeadás történik-e. Rövid távú bérbeadásnak a 30, illetve vízi közlekedési eszköz esetében a 90 napot meg nem haladó folyamatos bérbeadás minõsül, míg hosszú távúnak az ezt meghaladó bérbeadás.

Rövid távú bérbeadás esetében a teljesítés helye minden igénybevevõ esetében az a hely, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a bérbevevõ birtokába adják.

Hosszú távú bérbeadás esetében a bérbeadás a fõszabály szerint alakul,

-        adóalany igénybevevõ esetében ezen adóalany gazdasági célú letelepedése,

-        nem adóalany esetében a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági célú letelepedése az irányadó.

3.3.8.   Éttermi és egyéb vendéglátóipari szolgáltatások [Áfa-tv. 45. §-a, új]

A módosítás az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások teljesítési helyére új szabályokat vezet be. Az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások teljesítési helyét az határozza meg, hogy a szolgáltatást ténylegesen hol nyújtják, függetlenül attól, hogy ki az igénybevevõ.

Kivétel, ha ezen szolgáltatásokat ténylegesen hajó vagy repülõgép fedélzetén, vagy vonaton nyújtják a személyszállításnak a Közösség területén belül lebonyolított szakasza  során. Ez esetben a teljesítés helye az a hely, ahonnan a személyszállítás indul.  

Oda-visszaút esetében a vissza utat külön útnak kell tekinteni.

Ez a szabály az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások teljesítési helyének megítélését a hajó vagy repülõgép fedélzetén, vagy vonaton történõ termékértékesítésekre vonatkozó szabályokkal hozza összhangba. (Nem kell mérlegelni, hogy a közlekedési eszköz fedélzetén történõ teljesítés termékértékesítés vagy éttermi, vendéglátóipari szolgáltatás volt.)

3.3.9.     Egyéb szolgáltatások [Áfa-tv. 46. §-ának (1) és (3)-(4) bekezdése]

Az Áfa-tv. 46. §-ának (2) bekezdése meghatározza, hogy mely szolgáltatások esetében történik az adózás az igénybevevõ gazdasági célú letelepedése, lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerint. Ezt a szabályt a hatályos rendelkezések értelmében akkor kellett, illetve lehetett alkalmazni, ha az igénybevevõ adóalany volt, vagy a Közösség területén kívül letelepedett nem adóalany személy, szervezet.

Mivel az adóalany igénybevevõ esetében fõszabállyá válik, hogy a szolgáltatás az igénybevevõ gazdasági célú letelepedése szerint adózik, a módosítás azt a szabályt már – mely szerint a 46. §-ban meghatározott szolgáltatások nyújtásánál a teljesítési hely az a hely, ahol ezzel összefüggésben a nem adóalany letelepedett – csak a Közösség területén kívül letelepedett nem adóalany esetében kell alkalmazni.

Az itt leírtak szerint kell eljárni akkor is, ha kötelezettségvállalás történik valamely üzleti vagy hivatásszerûen folytatott tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, illetve valamely – ide tartozó – jog gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges tartózkodásra.

3.3.10.   Vagyoni elõny szerzése [Áfa-tv. 49. §-a]

Az áfa-irányelv lehetõséget biztosít arra, hogy a kettõs adóztatás vagy az adóelkerülés céljából a teljesítési helyet meg lehessen változtatni a vagyoni elõny szerzésének megfelelõen. Az irányelv – többek között – a közlekedési eszközök rövid távú bérbeadása esetében teszi lehetõvé a tagállamoknak harmadik országok relációjában.

A módosítás él ezzel a lehetõséggel. Így a közlekedési eszközök bérbeadása esetében a teljesítési helyet belföldre esõnek kell tekinteni, ha az egyébként a Közösség területén kívülre esnek és fordítva, feltéve, hogy a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni elõny szerzése ennek megfelelõen belföldön, illetve harmadik országban realizálódik.

3.4.     Szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó egyéb módosítások

3.4.1.   Folyamatosan teljesített szolgáltatásnyújtás (részteljesítés) [Áfa-tv. 58. §-ának (2) bekezdése]

A módosítás az olyan folyamatosan teljesített szolgáltatásnyújtások utáni adófizetési kötelezettségekrõl rendelkezik, amelyek esetében az elszámolás meghaladja a 12 hónapot. A változás abban van, hogy külön rendelkezés van azokra az esetekre, ha az ilyen típusú szolgáltatás olyan határon átnyúló szolgáltatás, mely után az adót az igénybevevõ adóalanynak kell fizetnie.

Ebben az esetben adófizetési kötelezettség keletkezik a naptári év utolsó napján annak ellenére, hogy a szolgáltatásért járó ellenérték elszámolása még nem esedékes. Az  adófizetési kötelezettség pontos megállapítása ezen szolgáltatásnyújtások esetében azért különösen fontos, mivel a módosítás a határon átnyúló adóalany által igénybevett szolgáltatások esetében elõírja az összesítõ nyilatkozatadási kötelezettséget, továbbá az igénybevevõ adóalanyra telepíti fordított adózás keretében az adófizetési kötelezettséget.

3.4.2.     Adófizetési kötelezettség [Áfa-tv. 60. §-ának új (5) bekezdése]

Azon ügyletek esetében, amikor az adófizetési kötelezettséget fordított adózás alapján a terméket beszerzõ, a szolgáltatást igénybevevõ adóalanynak kell teljesítenie, a hatályos szabályozás a fõszabálytól eltérõ idõpontokhoz köti az adófizetési kötelezettség teljesítését.

Nem alkalmazhatók a fõszabálytól eltérõ idõpontok az adófizetési kötelezettség megállapítására azon esetekben, amikor a fordított adózást azért kell alkalmazni (lásd az elõzõ pontot), mert a szolgáltatásnyújtó nem letelepedett belföldön. Ennek oka, hogy ezen szolgáltatásnyújtásról  a teljesítésre kötelezett adóalanynak összesítõ nyilatkozatot kell benyújtania.

3.4.3.   Adófizetésre kötelezett [Áfa-tv. új 137/A. §-a, 140. §-a]

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének megváltoztatásához kapcsolódóan változnak azok a szabályok is, amelyek az adófizetésre kötelezett személyére vonatkoznak.  A hatályos szabályok értelmében – amennyiben a szolgáltatásnyújtó nem telepedett le belföldön, úgy az általa nyújtott szolgáltatás után – az igénybevevõ adóalany a fizetésre kötelezett.

A módosítás ezt a szabályt továbbbõvíti, vagyis amennyiben a szolgáltatást nyújtó adóalany nem telepedett le a teljesítési hely szerinti tagállamban, az adófizetésre már nem csak az igénybevevõ adóalany lesz kötelezve a saját nevében, hanem a közösségi adószámmal rendelkezõ nem adóalany jogi személy is.

Változás az is, hogy csak és kizárólag az adófizetésre kötelezett személy megállapítása szempontjából nem letelepedett adóalanynak kell tekinteni azt az adóalanyt is, akinek belföldön van ugyan állandó telephelye, azonban ez az állandó telephely nem vesz részt a szolgáltatás teljesítésében, abban nem érintett. Ez utóbbi esetben az igénybevevõ adóalany, közösségi adószámmal rendelkezõ nem adóalany jogi személy lesz az adófizetésre kötelezett.

Az Áfa-tv. új 140. §-a értelmében, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására

-        a 37. § (1) bekezdését [adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítési hely az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevõje gazdasági céllal letelepedett]

kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevõ fizeti;

-        a 39. § (ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások),

-        a 40. § (személyszállítás),

-        a 42. § (kulturális, mûvészeti),

-        a 44. § (közlekedési eszközök bérbeadása),

-        a 45. § (éttermi és egyéb vendéglátóipari)

bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevõ belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti,

=     feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le.

Kapcsolódó módosítás [Áfa-tv. 154. §-ának (1) bekezdése]

Arra a személyre, szervezetre, akinek (amelynek) az adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésének b) és c) pontján alapul (sorozatjelleggel történõ ingatlanértékesítés), valamint adófizetésre a 140. § a) pontja alapján (mint a szolgáltatás igénybevevõje) nem kötelezett, az adót az állami adóhatóság állapítja meg.

3.4.4.   Alanyi adómentesség [Áfa-tv. 193. §-a (1) bekezdésének új d) pontja, módosult e) pontja, 195. §-ának (2)-(3) bekezdése]

Az alanyi adómentességet választott adóalany alapvetõen adómentesen nyújt szolgáltatást és értékesít terméket, azonban nem élhet a levonási joggal. Az alanyi adómentesség azonban csak a belföldön teljesített ügyletekre vonatkozik, a külföldön teljesítettekre nem, illetve azon esetre sem, amikor az adóalany élt a választás jogával és közösségi adószámmal rendelkezik.  

Mivel megváltoznak a teljesítési helyre vonatkozó szabályok, ebbõl következõen, ha az  alanyi adómentességet választott adóalany belföldön nem letelepedett adóalanynak nyújt  szolgáltatást, ezen szolgáltatás után – amennyiben nem adómentes szolgáltatásról van szó – a szolgáltatást igénybevevõ adóalanyt terheli az adófizetési kötelezettség a fordított adózás szabályai szerint. Ezekben az esetekben – a módosítás szerint – az alanyi adómentességet választott adóalany a külföldön nyújtott szolgáltatása esetében a normál, és így nem az alanyi adómentességekre vonatkozó szabályok szerint köteles eljárni, azaz az elõzetesen felszámított áfát az általános szabályok szerint vonhatja le.

Amennyiben viszont másik tagállamban vagy harmadik országban letelepedett adóalanytól vesz igénybe szolgáltatást – amennyiben nem adómentes szolgáltatásról van szó – adófizetési kötelezettsége keletkezik a fordított adózás szabályai szerint.

3.4.5.   Közösségi adószám, összesítõ nyilatkozat

A megváltozott elõírásokból következik, minden adóalanynak közösségi adószámmal kell rendelkeznie ahhoz, hogy másik Közösségen belüli tagállam adóalanyától szolgáltatást vegyen igénybe, vagy annak szolgáltatást nyújtson. Közösségi adószám 2009. november 21-tõl kérhetõ az állami adóhatóságtól, amely a közösségi adószámot – ha azt 2009-ben kérték – 2010. január 1-jei hatállyal állapítja meg.

Az adóalanynak összesítõ nyilatkozatot kell benyújtania az állami adóhatósághoz a határon átnyúló, más tagállambeli adóalanyok részére teljesített, illetve tõlük igénybevett szolgáltatásokról, a Közösségen belüli termékértékesítéseken, termékbeszerzéseken túlmenõen.

3.4.6.   Átmeneti rendelkezés

Abban az esetben, ha 2010. január 1. napja elõtt a szolgáltatásnyújtás teljesítését megelõzõen olyan elõlegfizetés történt, amelyhez fizetendõ áfa-megállapítási kötelezettség kapcsolódott, de 2010. január 1. napján vagy azt követõen szolgáltatásnyújtás teljesítése már nem esik az Áfa-tv. területi hatálya alá, az elõleg után fizetendõ áfa-megállapítási kötelezettség és az ehhez fûzõdõ egyéb, az Áfa-tv.-ben szabályozott kötelezettség és jogosultság megszûnik.

Ha ezen elõírás végrehajtása önellenõrzést igényel, az önellenõrzés pótlékmentesen végezhetõ el.

4.          Összesítõ nyilatkozat [Áfa-tv. 52. §-ának b) pontja]

Az áfa-irányelv és ezzel összhangban az Áfa-tv. értelmében háromszögügyletek esetében az ügyletben résztvevõ közvetítõ értékesítõnek összesítõ nyilatkozatot kell beadnia, amelyben fel kell tüntetnie, hogy az adott ügyletben közvetítõként vett részt. A hatályos szabályozás azonban az Art. szerinti összesítõ nyilatkozatra utal vissza. Helyesen azonban azon tagállam joga szerinti összesítõ nyilatkozat kell, hogy legyen, amely az adott adóalany (a beszerzõ) számára ezen ügylettel összefüggésben adószámot adott ki.

5.       Az adó alapjának utólagos csökkentése [Áfa-tv. 77. §-a (2) bekezdésének új b) pontja, 78. §-ának (1) bekezdése]

A módosítás szerint az adóalap utólag csökken abban az esetben, ha a teljesítésre kötelezett adóalany (lízing vagy bérlet esetében) az adófizetési kötelezettség keletkezését követõen eláll az ügylettõl az ellenérték maradéktalan megtérítésének hiánya miatt (a felek az ügyletkötés elõtti helyzetet állítják helyre, vagy részben hatályosnak ismerik el). Ez esetben az adóalap csökkentés feltétele, hogy az adóalany az eredeti számlát érvénytelenítse, illetve annak adattartalmát módosítsa a helyzet rendezésétõl függõen.

6.      Mentes az adó alól [Áfa-tv. 85. §-a (1) bekezdésének m) pontja]

A módosítás pontosít: a közszolgáltató által teljesített, a  sportolással, testedzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás – az egyébként meghatározott feltételek mellett – adómentes, függetlenül attól, hogy az természetes személy vagy egyéb személy, szervezet veszi igénybe természetes személy javára, a kivételek változatlansága mellett.

Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történõ értékesítéséhez kapcsolódóan [Áfa-tv. 102. §-a (1) bekezdésének b) pontja]

Mentes az adó alól a szolgáltatás nyújtása minden olyan esetben, ha az olyan termékértékesítéshez kapcsolódik közvetlenül, amely kiviteli eljárás hatálya alá vonva elhagyja a Közösség területét, és a Közösség területérõl való kiléptetés tényét a kiléptetõ hatóság igazolja (tehát nemcsak termékexport esetében).

7.      Adókötelessé tétel [Áfa-tv. 88. §-ának (4) bekezdése]

A hatályos szabályozás szerint adómentes az ingatlanok értékesítése (az új ingatlanok és az építési telek kivételével), de az adóalany adófizetési kötelezettséget választhat rá, és a választást követõ 5 évig köteles az összes általa értékesített ingatlan után adózni.

A módosítás lehetõvé teszi, hogy az adóalany úgy válasszon adófizetési kötelezettséget az ingatlanértékesítésre, hogy az csak a lakóingatlannak nem minõsülõ ingatlanra terjedjen ki. Lehetõség volt arra is, hogy a módosítás hatályba lépését követõ 30 napon belül azok az adóalanyok, akik (amelyek) korábban adófizetési kötelezettséget választottak az ingatlanértékesítésre, azt a módosítás hatályba lépése napjára visszamenõlegesen változtassák meg, hogy az csak a lakóingatlannak nem minõsülõ ingatlanokra terjedjen ki.

Ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany 2010. január 1. napjáig az állami adóhatóságnak arról nyilatkozott, hogy az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó lakóingatlan értékesítését adókötelessé teszi, nyilatkozatát 2010. január 1. napjától számított 30 napon belül a lakóingatlan értékesítésére vonatkozóan – újonnan megállapított 88. § (4) bekezdésére tekintettel – megváltozathatja. A lakóingatlan-értékesítés adó alóli mentességre vonatkozó nyilatkozat 2010. január 1. napjától kezdõdõen alkalmazandó.

Ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany 2010. január 1. napjáig az Áfa-tv. 88. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az adókötelessé tételrõl nem nyilatkozott, 2010. január 1. napjától számított 30 napon belül nyilatkozhat arról, hogy az Áfa-tv. 86. §-a (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó ingatlanok értékesítését a lakóingatlan-értékesítés kivételével teszi adókötelessé. A nyilatkozat 2010. január 1. napjától kezdõdõen alkalmazandó.

Az elõbb említett nyilatkozato(ka)t legkésõbb a határidõ utolsó napján kell az adóhatósághoz benyújtani vagy postára adni. A határidõ elmulasztása esetén igazolási kérelmet nem lehet elõterjeszteni.

Az elõbbiekhez kapcsolódóan módosult a fordított adózás feltételeit szabályozó 142. § (5) bekezdése is. A módosítás szerint az érintettség valószínûsítése mellett az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti a többi érintett féltõl, az állami adóhatóságtól, hogy nyilatkozzon – többek között – arról, hogy az ingatlant értékesítõ adóalany élt-e és ha igen, milyen terjedelemben élt a választás jogával.

8.        Adólevonási jog tárgyi feltétele [Áfa-tv. 127. §-a (1) bekezdésének b) pontja]

 A fordított adózás alá esõ ügyletek esetében, azaz amikor az adó fizetésére a terméket beszerzõ, a szolgáltatást megrendelõ adóalany a kötelezett, a hatályos szabályozás alapján a levonási jog tárgyi feltétele a számla. Elõfordul, hogy a számla kibocsátására kötelezett adóalany a kötelezettségének nem tesz eleget, és így a vevõt, illetve a megrendelõt adófizetési kötelezettség terheli, azonban levonási jogát nem érvényesítheti.

A módosítás lehetõvé teszi, hogy a számla hiányában a levonási jog egyéb olyan okiratok birtokában is gyakorolható legyen, amelyek a fizetendõ adó összegszerû megállapításához szükségesek.

Nem vonatkozik ez a szabály a Közösségen belüli termékbeszerzésre, mivel ezen ügylet tekintetében a levonási jog gyakorlásának változatlan feltétele a számla megléte.

9.      Mentesülés a számlakibocsátási kötelezettség alól [Áfa-tv.  165. §-a (1) bekezdésének b) pontja]

A hatályos szabályozás szerint az adóalany mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól, ha a vevõ, az igénybevevõ az ellenértéket a törvényben meghatározott idõpontig készpénzzel vagy készpénz-helyettesítõ fizetési eszközzel téríti meg, és a vevõ, az igénybevevõ az ügyletrõl nem kér számlát.

A módosítás – figyelemmel a vásárlási és egyéb utalványokkal (pénzhelyettesítõ eszközökkel) történõ fizetések széles körû elterjedésére – lehetõvé teszi, hogy pénzhelyettesítõ eszközzel történõ fizetés esetében sem kell az adóalanynak a fenti feltételek teljesítése esetén számlát kibocsátania.

10.     Számla fogalma [Áfa-tv. 168. § új (3) bekezdése]

A tagállamok számlázásra vonatkozó rendelkezései nem térhetnek el az áfa-irányelv szabályaitól.

A határon átnyúló ügyletek esetében a belföldön nyilvántartásba vett adóalany adófizetéssel kapcsolatos kötelezettsége, adólevonással kapcsolatos joga sok esetben a másik tagállambeli adóalany által kibocsátott okirattól függ. A módosítás szerint a másik tagállambeli jog szerint kibocsátott olyan okirat, amely tartalmában megfelel az áfa-irányelv megfelelõ cikkeiben foglalt rendelkezéseknek, az Áfa-tv. értelmében számlának minõsül.

11.       Az utas fogalma [Áfa-tv. 206. §-a (1) bekezdésének c) pontja]

Módosul az utas fogalma. Az utas nemcsak természetes személy lehet (nem adóalanyként vagy nem adóalanyi minõségben), hanem más személy vagy szervezet is, feltéve, hogy az utazás költségeit ez utóbbi nem hárítja tovább, hanem annak költségeit végsõ fogyasztóként viseli (saját nevében és javára veszi igénybe az utazást), és errõl a teljesítést megelõzõen az utazásszervezõ részére nyilatkozik.

Az átmeneti rendelkezés szerint, azokban az esetekben, amelyekben az utas által az utazásszervezõnek fizetett elõleg jóváírása, kézhezvétele 2010. január 1. napját megelõzõen történt, és az utazásszervezési szolgáltatásnyújtásnak a teljesítése 2009. december 31. napját követi, utasnak a 2010. január 1. napját követõen is azt kell tekinteni, aki (amely) az Áfa-tv. szerint 2009. december 31. napján utasnak minõsül.

12.       Belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatérítési joga [Áfa-tv. 244-251. §-ai helyett módosult elõírások, továbbá új 251/A-251/N. §-ok]

A módosításokkal nem foglalkozunk, azok belföldi adóalanyokat és nem adóalanyokat nem érintenek.

Az Áfa-tv. 253. §-át kiegészítõ (2) bekezdés is az elõbbiekhez kapcsolódik.

13.       Állandó telephely [Áfa-tv. 259. §-ának 2. pontja]

A módosítás technikai jellegû. A teljesítési helyre vonatkozó új szabályok beiktatása miatt módosítani szükséges a hivatkozást az Áfa-tv. megfelelõ szakaszára.

14.       Az Áfa-tv. 4. számú mellékletének módosítása

Az adóraktárból történõ kiraktározás  során a hatályos szabályok szerint a kiraktározónak be kell mutatnia az ügyletet tanúsító  számlát. Vannak azonban olyan esetek, amikor ebben az idõpontban még nem áll rendelkezésre az ügyletet tanúsító számla, mert az ügylet határozott idõszakra történõ elszámolással valósul meg, és a számlát csak az idõszak végén bocsátják ki.

A módosítás szerint, amennyiben nem áll rendelkezésre a számla a kiraktározás idõpontjában, úgy jövedéki termék esetében a számla helyett a termékkísérõ okmányt, egyéb termék esetében pedig a szigorú számadás alá vont számviteli bizonylatként kezelt szállítólevelet kell a kiraktározónak bemutatni, azzal, hogy a számlát utólag be kell mutatni. 

A módosítás bevezeti az egyszerûsített adóraktározási eljárást, és rögzíti az ennek alkalmazásához szükséges részletszabályokat.

15.       Az Áfa-tv. új  8/A. számú melléklete

azon Európai Unión kívüli államok felsorolása, amelyekkel Magyarország az áfa kölcsönös visszatérítésérõl nemzetközi megállapodást kötött.

16.         Egyéb módosító rendelkezések az Áfa-tv.-ben:

-        a 8. § (4) bekezdésének elsõ mondatában a „minõsül egy adóalanynak” szövegrész helyébe „minõsül – ha törvény másként nem rendelkezik – egy adóalanynak” szövegrész lép;

-        a 18. § (1) bekezdésének a) pontjában a „szerzéskor” szövegrész helyébe a „szerzéskor vagy annak közvetlen következményeként” szövegrész lép (apporthoz kapcsolódóan);

-        a 33. § (2) bekezdésében az „E § alkalmazásában” szövegrész helyébe az „E § és a 45. § (2) bekezdésének alkalmazásában” szövegrész lép;

-        a 60. § (1) bekezdésének a) pontjában a „számla” szövegrész helyébe a „számla vagy egyéb okirat” szövegrész lép;

-        a 118. §-ban a „42. § (1) bekezdésének c) és d) pontja alá tartozó szolgáltatások” szövegrész helyébe az „a terméken végzett munka vagy közvetlenül a termékre irányuló szakértõi értékelés” szövegrész lép;

-        a 152. §-ban a „kézhezvételének” szövegrész helyébe a „közlésének” szövegrész lép;

-        a 180. § (2) bekezdésének b) pontjában az „a 42.§ (1) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott szolgáltatás” szövegrész helyébe az „azon végzett munka vagy közvetlenül arra irányuló szakértõi értékelés” szövegrész lép. 

17.        Hatályát veszti az Áfa-tv.

-        95. §-ának (8) és (10) bekezdésében, 154. §-ának (2) bekezdésében, 155. §-ának (1) bekezdésében és 158. §-ának (1) bekezdésében a „határozattal” szövegrész;

-        268. §-ának c) pontja (irányelvi hivatkozás).

18.       Távhõszolgáltatás

Az adó mértéke az adó alapjának 5 százaléka a távhõszolgáltatásnál, ideértve a villamos energiáról szóló törvény alapján megújuló energiaforrásnak minõsülõ energiaforráson alapuló hõszolgáltatást is.

Ez a rendelkezés az azt követõ második napon lép hatályba, amikor az Európai Bizottság olyan határozatot hoz, hogy az Országgyûlés által elfogadott rendelkezés tekintetében nem áll fenn a verseny torzulásának a veszélye, legkorábban 2010. január 1-jével. Ha az Európai Bizottság nem hoz határozatot a határozat meghozatalára nyitva álló határidõ leteltéig, akkor a hatálybalépés napja  2010. január 15-e.

19.     Import-áfa önadózással történõ megállapítása [Áfa-tv. 156. §-a]

          Hatálybalépett: 2009. szeptember 1-jén.

A módosítást a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény tartalmazta.

A módosítás enyhíti az import-áfa önadózással történõ megállapítására vonatkozó feltételeket.

Az engedély megszerzéséhez szükséges feltételek között szerepel, hogy adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékeként megtérített vagy megtérítendõ – éves szinten göngyölített – összeg eléri vagy meghaladja a 10, illetve 20 milliárd forintot (korábban 12, 5, illetve 25 milliárd forintot).

Az értékesítés összeghatárára tekintet nélkül jogosulttá válnak az önadózásra azon gazdálkodók, amelyek a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (Vámkódex) végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet 14a. cikke (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában meghatározott, engedélyezett gazdálkodói tanúsítvánnyal rendelkeznek, vagy a Vámkódex 76. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti egyszerûsített eljárásra vonatkozó, szabad forgalomba bocsátáshoz kiadott engedéllyel rendelkeznek.

A megtérített vagy megtérítendõ összeg alapján a kérelmet a naptári évet követõ év szeptember 30. napjáig (június 30-a helyett) kell benyújtani. A feltételek teljesülését az engedély iránti kérelemben kell igazolni.

Az engedélyes az adó önadózással történõ megállapítására az engedélyezõ határozat jogerõre emelkedésének napjától

-        számított 12 hónapig jogosult, ha jogosultságát az értékhatár feltétel teljesülésére alapítja,

-        határozatlan idõtartamig jogosult, ha jogosultságát engedélyezett gazdálkodói tanúsítvánnyal, illetve a szabad forgalomba bocsátáshoz kiadott engedéllyel dokumentálja.

Az önadózással való jogosultság megszûnik

-        az engedélyezõ határozat visszavonásával,

-        a számított 12 hónap elteltével.

Az engedélyezõ határozatot a vámhatóság visszavonja, ha azt az engedélyes kéri, vagy ha az elõírt feltételek nem teljesülnek, vagy ha az engedélyes jogutód nélkül szûnik meg.

A módosítás rendezi a csoportos adóalany kérelmezõ esetében alkalmazandó feltételrendszert is. Ez szerint, csoportos adóalany kérelmezõ esetében a csoportnak kell belföldön regisztrált adóalanynak lennie, a megbízható vámadósi státusz feltételét a csoport minden tagjának külön-külön teljesítenie kell, míg az értékhatárra vonatkozó feltételt az áfa-csoport tagjaira összesítetten kell vizsgálni.

Az átmeneti rendelkezés szerint az az adófizetésre kötelezett, aki (amely) termék importja esetében 2009. augusztus 31. napján az adó önadózással történõ megállapítására jogosult, e jogosultságát az Áfa-tv. 2009. augusztus 31. napján hatályos 156. §-a szerint gyakorolhatja 2009. szeptember 1. napját követõen is, de legfeljebb 2010. június 30. napjáig.

II.         Egyéni vállalkozó, egyéni cég

Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégrõl szóló 2009. évi CXV. törvény [Evt.] alapján az adózási, a számviteli elõírásokhoz kapcsolódó fogalmak, szabályok.

Az Evt. a Magyar Közlöny 161. számában 2009. november 16-án került kihirdetésre.

Legfontosabb rendelkezései 2010. január 1-jén léptek hatályba.

1.        Egyéni vállalkozói tevékenység

A mezõgazdasági õstermelõi, a magán-állatorvosi, az ügyvédi, az egyéni szabadalmi ügyvivõi, a közjegyzõi, az önálló bírósági végrehajtói tevékenység nem végezhetõ egyéni vállalkozás keretében. Minden más üzletszerû – rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott – gazdasági tevékenységet természetes személy egyéni vállalkozóként végezhet.

A törvény külön is meghatározza azt, hogy ki lehet, illetve ki nem lehet egyéni vállalkozó [Evt. 3. §-a]

2.        Az egyéni vállalkozás megkezdésének bejelentése [Evt. 4-9. §-ai]

-        elektronikus úton az ügyfél-kapun keresztül,

-        a törvényben meghatározott illetõségû hatósághoz,

-        az erre a célra rendszeresített elektronikus ûrlapon.

A törvény részletesen meghatározza, hogy mit kell tartalmaznia a bejelentésnek.

Ha a bejelentõ a bejelentést megfelelõen töltötte ki, a Hatóság haladéktalanul, automatikusan beszerzi az egyéni vállalkozó adószámát és az egyéni vállalkozó statisztikai számjelét, majd az egyéni vállalkozó adatait továbbítja a nyilvántartást vezetõ szervhez.

A nyilvántartást végzõ szerv az egyéni vállalkozót nyilvántartásba veszi, amelyrõl a nyilvántartási szám megküldésével értesíti a Hatóságot, az adóhatóságot, a KSH-t. 

          3.     Az egyéni vállalkozói igazolvány [Evt. 10. §-a]

Ha az egyéni vállalkozó kéri, számára a Hatóság egyéni vállalkozói igazolványt állít ki (nem kötelezõen). Az igazolvány az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának nem feltétele.

4.    Az egyéni vállalkozó felelõssége, foglalkoztatói minõsítése, a tevékenység folytatása

Az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységbõl eredõ kötelezettségeiért teljes vagyonával felel.

Az egyéni vállalkozó közremûködõként alkalmazottat, külön jogszabályban meghatározott bedolgozót, segítõ családtagot és szakközépiskolai, szakiskolai tanulót foglalkoztathat.

Az egyéni vállalkozó halála esetén az egyéni vállalkozó özvegye, özvegy hiányában vagy annak az egyetértésével örököse, illetve az egyéni vállalkozó cselekvõképtelenségét vagy cselekvõképességének korlátozását kimondó bírósági határozat esetében az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselõje az egyéni vállalkozói tevékenységet folytathatja, ha egyéni vállalkozói tevékenységét a törvényben meghatározottak szerint bejelenti.

5.    Az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése [Evt. 18. §-a]

-        legalább egy hónapig, de legfeljebb öt évig, a szünetelés törvényben elõírt bejelentése mellet.

A szünetelés bejelentését követõen, annak idõtartama alatt az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységet nem végezhet. Az egyéni vállalkozó a szüneteltetett egyéni vállalkozói tevékenységét – bejelentés után – bármikor folytathatja.

6.    Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság megszûnése [Evt. 19. §-a]

-        ha az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozói tevékenysége megszûnését a Hatóságnak bejelenti, a bejelentés napján,

-        ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapított, a cégbejegyzõ határozat jogerõre emelkedésének napját megelõzõ napon,

-        ha az egyéni vállalkozó átruházással megszerezte az egyéni cég vagyoni betétjét, az átruházás napján,

-        ha a törvényben elõírt egyéb események bekövetkeznek.

A Hatóság az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását megtilthatja.

A nyilvántartást vezetõ szerv a megszûnés napjával törli az egyéni vállalkozót a nyilvántartásból, és errõl tájékoztatja az adóhatóságot és a KSH-t.

7.      Az egyéni cég fogalma [Evt. 20. §-a]

Az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplõ természetes személy által alapított, jogi személyiséggel nem rendelkezõ jogalany, amely a cégnyilvántartásba történõ bejegyzéssel jön létre.

Az egyéni cég jogképes, cégneve alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerzõdést köthet, pert indíthat, perelhetõ.

Az egyéni cégnek kizárólag egy tagja (alapítója) lehet, a törvényben meghatározott kivétellel. Egy természetes személy kizárólag egy egyéni cég tagja (alapítója) lehet.

8.      Az egyéni cég alapítása [Evt. 21-22. §-a]

Az alapításhoz közjegyzõ által készített közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt alapító okirat kell. Az alapító okirat a Cégtörvény mellékletét képezõ szerzõdésminta megfelelõ kitöltésével is elkészíthetõ. 

Az alapító okiratban kell meghatározni, többek között:

-        az egyéni cég jegyzett tõkéjét, a tag vagyoni betétjének összegét, valamint a jegyzett tõke rendelkezésre bocsátásának módját és idejét,

-        a tag korlátlan vagy korlátozott felelõsségét, korlátozott felelõsség esetén annak mértékét (a pótbefizetés összegét),

-        ha az egyéni cég könyvvizsgálót jelöl ki, a könyvvizsgáló nevét és lakhelyét,

-        az osztalékelõleg fizetésének lehetõségét stb.

Az egyéni cég alapítását az alapító okirat aláírásától számított legfeljebb harminc napon belül – bejegyzés és közzététel végett – be kell jelenteni a cégbíróságnak. Az egyéni cég a  cégnyilvántartásba való bejegyzésével, a bejegyzés napján jön létre.

9.      Az egyéni cég vagyona és felelõssége [Evt. 26-29. §-ai]

 Az egyéni cég az alapító okiratban meghatározott jegyzett tõkével alakul.

Ha az egyéni cég jegyzett tõkéje a 200 ezer forintot meghaladja, a jegyzett tõke pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulásból állhat. Ha az egyéni cég jegyzett tõkéje a 200 ezer forintot nem haladja meg, a jegyzett tõke csak pénzbeli hozzájárulás lehet.

A pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulást az alapításkor rendelkezésre kell bocsátani.

 A tag az egyéni cég tõkéjét meghaladó kötelezettségek teljesítéséért – választása szerint – korlátlan vagy korlátolt mögöttes felelõsséget vállalhat, amelyrõl a cég alapító okiratában kell nyilatkozni.

Korlátlan mögöttes felelõsség esetén az egyéni cég kötelezettségeiért az egyéni cég felel vagyonával. Ha az egyéni cég vagyona a követelést nem fedezi, a tag saját vagyonával felel korlátlanul.

Korlátolt mögöttes felelõsség esetén az alapító okiratban meg kell határozni a pótbefizetés összegét, amelynek erejéig az egyéni cég tartozásaiért az alapító saját vagyonával felel. Ha az egyéni cég vagyona a tartozások kielégítését nem fedezi, a tag a pótbefizetésbõl szükséges összeget köteles az egyéni cég rendelkezésére bocsátani.

A korlátlan mögöttes felelõsséggel mûködõ egyéni cég és tagja nem lehet gazdasági társaságban  korlátlanul felelõs tag.

A korlátlan, illetve korlátolt mögöttes felelõsségnek az egyéni cég elnevezésébõl ki kell tûnnie (vagy szöveges, vagy ec., illetve kfc. Rövidítéssel).

Az egyéni vállalkozóként vállalt kötelezettségeiért a természetes személy és az egyéni cég korlátlanul és egyetemlegesen felel.

A tag a felelõsség módját, annak mértékét az egyéni cég mûködése során az alapító okirat megfelelõ módosításának benyújtásával megváltozathatja.

Az egyéni cég tõkéjébõl a tag javára – a tagsági jogviszonyra tekintettel – kifizetést a Gt.-nek a kft.-re vonatkozó szabályai szerint lehet teljesíteni.

10.  Az egyéni cég mûködése [Evt. 30-32. §-ai]

Az egyéni cég tagja dönt mindazon kérdésekben, amelyeket az egyéni cégre vonatkozó jogszabály a legfõbb szerv hatáskörébe utal.

Az egyéni cég ügyvezetését vezetõ tisztségviselõ vagy az egyéni cégben fennálló tagsági jogviszony keretében a tag látja el.

Egyéni cég vagyoni betétje kizárólag egyéni vállalkozóra ruházható át.

A tag halála esetén özvegye, özvegy hiányában vagy annak az egyetértésével örököse (örökösei), illetve a tag cselekvõképtelenségét vagy cselekvõképességének  korlátozását kimondó bírósági határozat esetén a tag nevében és javára eljárva törvényes képviselõje az egyéni cég tagjává válhat, feltéve, hogy az Evt.-ben meghatározott valamennyi feltételnek megfelel és ezt a szándékát  a cégbíróságnak az ok bekövetkeztétõl számított harminc napon belül bejelenti.

Ha a tagnak több örököse van, az örökösök, legfeljebb három hónapig valamennyien a cég tagjává válhatnak, az Evt.-ben elõírt feltételek teljesülése mellett.

11.     Az egyéni cég átalakulása és megszûnése [Evt. 33-34. §-ai]

Az egyéni cég a Gt. rendelkezései megfelelõ alkalmazásával gazdasági társasággá alakulhat át. Az átalakulás során az Szt. elõírásait is megfelelõen alkalmazni kell.

Az egyéni cég – többek között – megszûnik, ha

-        az alapító okiratban meghatározott idõtartam eltelt vagy más megszûnési feltétel megvalósult,

-        elhatározza jogutód nélküli megszûnését, vagy jogutódlással történõ átalakulását,

-        a cégbíróság megszûntnek nyilvánítja stb.

Az egyéni cégre a felszámolás, a végelszámolás és a csõdeljárás szabályait alkalmazni kell. 

12.    Átmeneti rendelkezések [Evt. 37-38. §-ai]

Az Evt. hatályba lépése elõtt egyéni vállalkozást folytatók adatait a nyilvántartásukat vezetõ szerv köteles nyolc napon belül az új nyilvántartást számára átadni, további adatszolgáltatás nem kérhetõ.

A korábban kiadott egyéni vállalkozói igazolványok visszavonásukig érvényesek.

A cégjegyzékbe egyéni cégként már bejegyzett egyéni vállalkozók az Evt. hatálybalépését követõ hat hónapon belül kötelesek a létesítõ okiratuk megfelelõ módosításával az egyéni cégnek az Evt. rendelkezéseinek megfelelõ mûködését megvalósítani, vagy az egyéni cég megszûnésérõl határozni és azt a cégbíróságnak bejelenteni. A határidõ eredménytelen elteltét követõen a cégbíróság a céget megszûntnek nyilvánítja.

III. Személyi jövedelemadó [Szja-tv.]

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényt 2010. január 1-jétõl módosító, kiegészítõ elõírásokat jellemzõen

-            a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény,

-            az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégrõl szóló 2009. évi CXV. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggõ törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXVI. törvény

tartalmazza.

A hivatkozott törvények legfontosabb módosításai, kiegészítései jellemzõen

-        a jövedelem meghatározásához, adóztatásához;

-        az adóelõleg megállapításához, bevallásához és megfizetéséhez;

-        az egyes természetbeni és egyéb béren kívüli juttatások adóztatásához;

-        az egyéni vállalkozóhoz, az egyéni céghez;

-        a megtakarítások ösztönzéséhez

kapcsolódnak, de számos esetben tartalmaznak – az alkalmazást segítõ – pontosításokat is.

1.           A jövedelem meghatározása, adóztatása

1.1.        Az összevont adóalap megállapítása [Szja-tv. 29. §-ának (1)-(2) bekezdése]

Az összevont adóalap az adóévben adókötelezettség alá esõ valamennyi

-              önálló, nem önálló tevékenységbõl származó, valamint

-              egyéb bevételbõl megállapított jövedelem, továbbá

-              átalányadózás esetén az egyéni vállalkozói, a mezõgazdasági kistermelõi bevételbõl az átalányban megállapított jövedelem,

-              és az adóalap-kiegészítés adóalapot növelõ összege.

Az adóterhet nem viselõ járandóságot a kifizetés (juttatása) idõpontja szerint kell adóalapként figyelembe venni. Ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a társadalombiztosítási járulék megfizetésére (kivéve, ha azt költségként számolja el), az 1.2. pont alkalmazásában jövedelemnek a megállapított jövedelem 78 százalékát kell figyelembe venni.

         Az összevont adóalap részét képezi a külföldrõl származó jövedelem is

-              nemzetközi egyezmény hiányában, vagy

-              ha annak figyelembevételét nemzetközi egyezmény lehetõvé teszi.

1.2.   Adóalap-kiegészítés, mint adóalap-növelõ összeg [Szja-tv. 29. §-ának (3)-(4) bekezdése]

-              az összevont adóalapba tartozó jövedelem – kivéve, ha az adóterhet nem viselõ járandóság – után

=    a Tbj. tv. szerinti, a társadalombiztosítási járulék általános mértékével (27 százalék) megállapított összeg, illetve

=    biztosítási kötelezettség hiányában az Eho-tv. szerinti, az összevont adóalapba tartozó jövedelmet terhelõ egészségügyi hozzájárulás mértékével (27 százalék) megállapított összeg.

Az adóalap-kiegészítés összegét az adóbevallásban/munkáltatói elszámolásban az adóelõleg megállapításánál figyelembe vett adóalap-kiegészítéstõl függetlenül kell megállapítani. 

1.3.   Az adó mértéke [Szja-tv. 30. §-a]

Az összevont adóalapot képezõ jövedelmek (bele értve az adóalap-kiegészítést is) után

-        ha az összevont adóalap nem haladja meg az 5 millió forintot, az összevont adóalap 17 százaléka,

-        ha az összevont adóalap meghaladja az 5 millió forintot, 850 ezer forint és az 5 millió forintot meghaladó rész 32 százaléka.

2011. január 1-jétõl az adó mértéke:

-           ha az összevont adóalap nem haladja meg a 15 millió forintot, az összevont adóalap 17 százaléka,

-           ha az összevont adóalap meghaladja a 15 millió forintot, 2.550 ezer Ft és a 15 millió forintot meghaladó rész 32 százaléka.

Az összevont adóalapot képezõ jövedelmek után fizetendõ adót az összevont adóalap után az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerint megállapított számított adóból a 32-34. §-ok rendelkezéseinek a figyelembevételével kell meghatározni.

1.4.   Külföldön megfizetett adó beszámítása [az Szja-tv. 32. §-ának (1)-(2) bekezdése]

Az Szja-tv. 32. §-a (1) bekezdésének rendelkezését az átalányadózást választó magánszemélynek azon bevétele alapján átalányban megállapított, adóterhet nem viselõ járandóságnak nem minõsülõ jövedelmére kell alkalmazni, amelyre vonatkozóan külföldön a személyi jövedelemadónak megfelelõ adót fizetett.

Az (1) bekezdésben kisebb pontosítások. Ezek közül a legjelentõsebb: az átlagos adókulcsot a számított adónak az összevont adóalappal történõ elosztásával százalékban kifejezve, két tizedesre kerekítve kell meghatározni.

1.5.     Vállalkozói kivét, kivét-kiegészítés [Szja-tv. 16. §-ának (4)-(6) bekezdése és új (7)-(9) bekezdése]

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységbõl származó jövedelemnek minõsül a személyes munkavégzés címén költségként elszámolt vállalkozói kivét. A pontosított módosító rendelkezés szerint 2010-tõl bevezetésre kerül a kivét-kiegészítés, amely az Szja-tv. alkalmazásában önálló tevékenységbõl származó jövedelemnek minõsül.

Amennyiben a vállalkozói kivét összege nulla vagy éves összege nem éri el az adóévben a tevékenységre jellemzõ kereset éves összegét (a tevékenységre jellemzõ, piaci viszonyoknak megfelelõ díjazást), de az egyéni vállalkozónak van vállalkozói osztalékalapja, úgy a vállalkozói osztalékalapból a következõ bekezdések szerint megállapított jövedelem, de legfeljebb abból az a rész, amely a vállalkozói kivéttel együtt, illetve ennek hiányában eléri a tevékenységre jellemzõ keresetet, kivét-kiegészítésnek, és ezáltal önálló tevékenységbõl származó jövedelemnek minõsül. 

Az egyéni vállalkozó a kivét-kiegészítést – a jövedelemszerzés idõpontjának az adóév utolsó napját tekintve – adóbevallásában állapítja meg és annak az adóalapja után az adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidõig kell megfizetnie.

A vállalkozói osztalékalap utáni adó megállapításakor a kivét-kiegészítés összegével a vállalkozói osztalékalapot nem lehet csökkenteni. A kivét-kiegészítésként számításba vett összeg után a 25 százalékos személyi jövedelemadót nem kell megfizetni.

Az egyéni vállalkozó kivét-kiegészítése összegének meghatározása pontosításra került. A kivét-kiegészítést nem a teljes osztalékalapra, hanem az abból megállapítható jövedelemre kell alkalmazni, mivel az osztalékalap gyakran nem egyezik meg a ténylegesen a magánszemély által felhasználható jövedelemmel.

Önálló tevékenységbõl származó jövedelemnek minõsül a 49/B. § szerinti vállalkozói bevételnek a vállalkozói költségeket, a törvény szerinti levonásokat, az adóévben elszámolt, a korábbi években elhatárolt veszteséget meghaladó része, csökkentve

-        a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalappal,

-        a vállalkozói személyi jövedelemadóval,

-        a 49/C. § (6) bekezdése szerinti csökkentõ tételekkel.

Az egyéni vállalkozó a tevékenységére jellemzõ keresetének meghatározásánál figyelembe vett körülményekrõl, szempontokról feljegyzést készít, amelyet az adózással összefüggõ iratok részeként kezelni és az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig megõrizni köteles.

Amennyiben az egyéni vállalkozó az Ekho-tv. rendelkezéseit alkalmazza, esetében  a kivét-kiegészítés szabályait nem kell alkalmazni. Nem kell a kivét-kiegészítés szabályait alkalmazni akkor sem, ha az egyéni vállalkozónak nincs osztalékalapja, illetve ha a kivét megegyezik a piaci viszonyoknak megfelelõ keresettel.

A vállalkozói kivét megszerzésének napja [Szja-tv. 9. §-ának (4) bekezdése] meghatározásából elmaradt a szigorító rész: „ha azonban a vállalkozói kivét megállapítása adóhatósági ellenõrzés során történik, akkor az elszámolás adóévének utolsó napja (de legkésõbb az egyéni vállalkozói jogállás megszûnésének a napja)” szövegrész.

1.6.    Személyes közremûködõi díj, díj-kiegészítés [Szja-tv. 25. §-ának (1) és (5)-(6) bekezdése, valamint az új (7)-(8) bekezdése]

A pontosított módosító rendelkezés szerint nem önálló tevékenységbõl származó bevételnek minõsül (ide értve az üzemanyag-megtakarítás címén fizetett összeget is) a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közremûködése címén felvett, a társas vállalkozás által költségként elszámolt ellenérték (az un. személyes közremûködõi díj). 2010-tõl bevezetésre kerül a személyes közremûködõi díj-kiegészítés, amely az Szja-tv. alkalmazásában nem önálló tevékenységbõl származó bevételnek minõsül.

Ha az Eva-tv. hatálya alá nem tartozó társas vállalkozásban a személyesen közremûködõ nem részesül személyes közremûködõi díjban vagy annak éves összege nem éri el a tevékenységre jellemzõ kereset éves összegét, nem önálló tevékenységbõl származó bevétel

-        a társas vállalkozás által a személyes közremûködõ számára kifizetett osztalék és/vagy az adóévben jóváhagyott, osztalékelõlegként már kifizetett osztalék, de

-        legfeljebb ezek együttes összegébõl az a rész, amely a személyes közremûködõi díjjal együtt, illetve annak hiányában eléri a tevékenységre jellemzõ kereset éves összegét (bármelyik a továbbiakban személyes közremûködõi díj-kiegészítés).

A személyes közremûködõi díjkiegészítés csak az adóévben már felvett személyes közremûködõi díj ismeretében állapítható meg, vagyis csak az adóév végén. Így osztalékból elõször 2010. végén, osztalékelõlegként kifizetett, jóváhagyott osztalékból elõször 2011. végén lehet majd személyes közremûködõi díj-kiegészítést számítani.

A több társas vállalkozásban személyes közremûködõ, illetve személyes közremûködõként vagy egyéni vállalkozóként is tevékenységet folytató magánszemély esetében az elõbbi rendelkezést arra a jogviszonyára tekintettel kell alkalmazni, ahol a fõtevékenységre jellemzõ kereset a legmagasabb.

A társas vállalkozás a személyes közremûködõi díj-kiegészítés összegérõl az adóévet követõ év január 31-éig köteles igazolást adni a személyes közremûködõnek, aki ennek alapján – a jövedelemszerzés idõpontjának az adóév utolsó napját tekintve – a személyes közremûködõi díjkiegészítés adóalapja után az adót adóbevallásában állapítja meg azzal, hogy az osztalék után már levont (megfizetett) adónak a személyes közremûködõi díj-kiegészítésre jutó részét levont (megfizetett) adóelõlegként veszi figyelembe. A kiadott igazolásban feltüntetett adatokról a társas vállalkozás az adóévet követõ év február 15-éig adatokat szolgáltat az állami adóhatóságnak.

Az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig tartó megõrzési kötelezettséggel

-        a társas vállalkozás a személyes közremûködõ tevékenységére jellemzõ keresetének meghatározásánál figyelembe vett körülményekrõl, szempontokról,

-        több társas vállalkozásban személyes közremûködõ, illetve személyes közremûködõként és egyéni vállalkozóként is tevékenységet folytató magánszemély valamennyi tevékenységére jellemzõ keresetérõl

feljegyzést készít, amelyet az adózással összefüggõ iratok részeként kezel.

A kiegészítõ módosító rendelkezés szerint, amennyiben a társas vállalkozás személyes közremûködõ tagja az Ekho-tv. rendelkezéseit alkalmazza, esetében a személyes közremûködõi díj-kiegészítés szabályait nem kell alkalmazni.

Nem kell a személyes közremûködõi díj-kiegészítés szabályait alkalmazni akkor sem, ha a személyesen közremûködõ tag nem részesült vagy nem is részesülhetett volna osztalékban (osztalékelõlegben), vagy ha a személyes közremûködõi díj megegyezik a tevékenységre jellemzõ keresettel.

Módosult az Szja-tv. 66. §-a (1) bekezdésének felvezetõ szövege, mely szerint: e törvény alkalmazásában (azzal, hogy nem minõsül osztaléknak az osztalék és osztalékelõleg jogcímen szerzett bevétel, ha azt a törvény elõírásai szerint más jövedelem megállapításánál – pl. az osztalékból megállapított személyes díj-kiegészítésként – kell figyelembe venni)… 

Ebbõl következõen az adóévrõl szóló bevallásban osztalék címén kifizetett összegnek csak a közremûködõi díj-kiegészítés feletti részét lehet osztalékként bevallani.

1.7.   Az összevont adóalap adóját csökkenti [Szja-tv. új 41. §-a] (Megszûnik a 41. § elõtti cím.)

Az összevont adóalap adóját csökkenti

-           a kivét-kiegészítés összegére jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó;

-           a személyes közremûködõi díj-kiegészítésre jutó átlagos társasági adó.

A kivét-kiegészítés összegére jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadót úgy kell meghatározni, hogy a kivét-kiegészítés összegét meg kell szorozni a 49/B. § (9)-(10) bekezdései szerint az adóévre megállapított vállalkozói személyi jövedelemadónak az adóalaphoz viszonyított – két tizedesre kerekített – hányadosával.

A személyes közremûködõi díj-kiegészítésre jutó átlagos társasági adót úgy kell meghatározni, hogy a személyes közremûködõi díj-kiegészítés összegét meg kell szorozni annak a jövedelemszerzési idõpontja szerinti adóévet megelõzõ adóévre vonatkozó, adókedvezményekkel csökkentett társasági adónak az adóalaphoz viszonyított – két tizedesre kerekített – hányadosával. 

A társas vállalkozás a személyes közremûködõi díj-kiegészítésrõl kiadott igazoláson az elõzõ bekezdés szerint meghatározott hányadost tünteti fel.

1.8.  A tevékenységre jellemzõ kereset megállapítása [Szja-tv. 3. §-ának 9. pontja]

A módosítás a szokásos piaci értékre vonatkozó eddigi elõírást pontosítja, a módszerre utalást átrendezi, ellenértéknek minõsíti a kamat mellett az árat, a járandóságot, a tevékenység piaci viszonyoknak megfelelõ díjazását, továbbá kiegészíti a személyes közremûködõi, egyéni vállalkozói tevékenység esetében választható szokásos piaci értékekkel.  Így szokásos piaci értékként választható:

a)      az az ellenérték, amely – a személyesen közremûködõ, az egyéni vállalkozó képzettségét, szakmai gyakorlatát, tevékenységének többféleségét, fõ-, kiegészítõ- vagy másodállás jellegét, a ráfordított vagy kiesõ idõt (pl. betegség, hatósági intézkedés miatt) stb. figyelembe véve – a tevékenység folytatásának adott térségében, adott körülményei között, hasonló munkakörben az adott színvonalú, terjedelmû tevékenységet folytató munkavállalót megilleti vagy megilletné; vagy            

b)      a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételbõl a személyes közremûködõ(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek, a szokásos vállalkozói haszon, valamint társas vállalkozás esetében a személyes közremûködõknek nem minõsülõ személyeket megilletõ részesedés levonásával meghatározott összeg és az a) pontban említett körülmények figyelembevételével megállapított járandóság; vagy

c)       a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételbõl a személyesen közremûködõ(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek, valamint társas vállalkozás esetében a személyesen közremûködõnek nem minõsülõ személyeket megilletõ részesedés levonásával meghatározott összeg 80 százaléka  és az a) pontban említett körülmények figyelembevételével megállapított járandóság,

azzal, hogy szokásos vállalkozói haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végzõ független felek összehasonlító körülmények között elérnek, figyelembe véve a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó piaci helyzetét, kockázatait, versenyképességét, eredményességét, mûködési feltételeit (kezdés, szünetelés, megszûnés, elemi kár, hatósági intézkedés stb.).

1.9.   Nem minõsül nem önálló tevékenységbõl származó bevételnek [Szja-tv. 25. §-a]

-           a felszolgálási díj címen megszerzett bevétel.

A nem önálló tevékenységbõl származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járáshoz kapcsolódik. A 9 Ft/km-kénti költségtérítés nemcsak a napi utazáskor, de a hétvégi hazautazáskor is fizethetõ, ha a feltételek teljesülnek.

A nem önálló tevékenységbõl származó bevétel egésze jövedelem,

kivéve a nem önálló tevékenységre tekintettel költségtérítés címén kapott bevételt, melybõl levonható – legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig – a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség .

A törvényben költségtérítés címén meghatározott összeget meghaladó költségtérítés – ha a törvény másként nem rendelkezik – a magánszemély nem önálló tevékenységbõl származó jövedelme.

1.10.       Módosult az üzemanyag-megtakarítás címén elszámolható bevétel [Szja-tv. új 27. §-a]

A nem önálló tevékenységbõl származó bevételt az adóalap megállapítása során csökkenti

-           az érdekképviseletet ellátó szervezet részére befizetett tagdíj, kamarai tagdíj,

-           a munkáltató által az alkalmazottja számára, a társas vállalkozás által a tevékenységében személyesen közremûködõ tagja számára – a munkaköre (tevékenysége) szerint a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármû vezetõjeként teljesített kilométer-futásteljesítménye alapulvételével – üzemanyag-megtakarítás címén fizetett, annak mértékét meg nem haladó összeg, de legfeljebb havi 100 ezer forint.

Az üzemanyag-megtakarítás meghatározásának módszere, feltételei nem változtak, az Szja-tv. 25. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyett azt a 27. § (2) bekezdése szabályozza.

1.11. Egyéb jövedelem

1.11.1.    Az Szja-tv. 28. §-ának új (6) bekezdése szerint egyéb jövedelem, ha nem minõsül bérnek

-    a felszolgálási díj, borravaló,

-    hálapénz vagy más hasonló juttatás

címén a munkavállalónak kifizetett (juttatott) bevétel.

Bérnek minõsül viszont a munkáltató által igazolt, közvetítésével felszolgálási díj, borravaló, hálapénz vagy más hasonló juttatás címén a munkavállalónak kifizetett (juttatott) bevétel is [Szja-tv. 3. §-a 21. pontjának a) alpontja].

Nem minõsül munkaviszonyból származó jövedelemnek a munkáltató által a magánszemély javára

-        az önkéntes kölcsönös biztosítói pénztárba munkáltatói,

-        a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe foglalkoztatói

hozzájárulásként fizetett összeg adóköteles része (adóköteles természetbeni juttatás lesz). [Szja-tv. 3. §-a 22. pontja.]

1.11.2.    Ellenõrzött külföldi adózó [Szja-tv. 28. §-ának módosított (12)-(13) bekezdése, (20)-(22) bekezdése]

A (12)-(13) bekezdésében az alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkezõ jogi személy, egyéb szervezet vagy egyébként az ellenõrzött külföldi társaság helyett az ellenõrzött külföldi adózó megjelölést használja.

Egyéb jövedelemnek minõsül az ellenõrzött külföldi társaság magánszemély tagjánál az ellenõrzött külföldi társaság adóéve (üzleti éve) utolsó napján kimutatott adózott eredményének a felosztott osztalékkal csökkentett részébõl a magánszemély közvetlen és/vagy közvetett részesedésének arányában megállapított rész, ha a magánszemély az ellenõrzött külföldi társaságban, és/vagy abban más társaság(ok) révén közvetett részesedéssel/szavazattal rendelkezik annak adóéve (üzleti éve) utolsó napján, és abban a saját, valamint közeli hozzátartozói együtt számított részesedése/közvetett részesedése vagy szavazati aránya/közvetett szavazati aránya eléri a 25 százalékot.

A magánszemély az ellenõrzött – elõzõ bekezdés szerinti – külföldi társaságban szerzett jövedelmérõl, a jövedelem után megfizetett adóról (az elõbbiek halmozott összegérõl), figyelemmel a nyilvántartott (halmozott) adózott jövedelmet csökkentõ tételekre is, nyilvántartást vezet.

Az ellenõrzött külföldi társaságban megszerzett jövedelem megszerzésének az idõpontja az a nap, amelyen az adózott eredményt a társaság arra jogosult legfõbb szerve jóváhagyta.

Nem kell jövedelemként figyelembe venni az ellenõrzött külföldi társaság magánszemély tagjánál

-           közvetlen részesedés esetén az ellenõrzött külföldi társaságtól,

-           közvetett részesedés esetén – a közvetett részesedés arányában – a közvetett részesedést biztosító társaságtól

a nyilvántartott (halmozott) adózott jövedelem összegét meg nem haladó osztalék, felosztott nyereség vagy más hasonló címen megszerzett bevételt.

Ha a magánszemély tag az ellenõrzött külföldi társaságban, illetve a közvetett részesedést biztosító társaságban

-           lévõ részesedését ellenérték fejében átruházza, illetve a társaságból kivonja, vagy

-           a társaság jogutód nélkül megszûnik,

a jövedelem megszerzésére fordított értéket növeli a nyilvántartott (halmozott) adózott jövedelemnek az átruházott, kivont, megszûnt részesedéssel arányos része, amelynek összegével a nyilvántartás szerinti halmozott adózott jövedelmet az adózó magánszemély csökkenti.

A jövedelem megállapítására az árfolyamnyereség, illetve a vállalkozásból kivont jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezések az irányadóak.

1.12.    A számított adót csökkenti

1.12.1. Az adójóváírás [Szja-tv. 33. §-a]

Alapvetõen a mértékek változtak.

A számított adót az adójóváírás csökkenti, amely

-           az adóévben megszerzett bér és az arra tekintettel megállapított adóalap-kiegészítés együttes összegének 17 százaléka (18 százalék helyett), de legfeljebb jogosultsági hónaponként 15.100 forint (11.340 forint helyett), feltéve, hogy a magánszemély összes jövedelme az adóévben nem haladja meg a (3) bekezdésben meghatározott jogosultsági határt, vagy

-           az a) pont alapján meghatározott összegnek a jogosultsági határ feletti éves összes jövedelem 12 százalékát (9 százalék helyett) meghaladó része, ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben meghaladja a jogosultsági határt, de nem éri el a jogosultsági határ 1 millió 510 ezer forinttal (1 millió 512 ezer forint helyett) növelt összegét.

A jogosultsági határ az adóévre 3 millió 188 ezer forint (1 millió 250 ezer forint helyett).

A jogosultsági hónap meghatározásában nincs változás.

1.12.2.    Az adóterhet nem viselõ járandóságok adójának levonása [Szja-tv. 34. §-a]

A számított adót csökkenti az adóterhet nem viselõ járandóságok együttes összege alapján az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerint kiszámított összeg.

A számított adót – legfeljebb annak mértékéig – csökkenti a magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minõsülõ kifizetés összegébõl számított adóalap alapján az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti legalacsonyabb adókulccsal megállapított összeg.

1.12.3.   A külföldön megfizetett adó beszámítása [Szja-tv. 32. §-a]

L. az 1.4. pontnál.

1.13.    Adókedvezmények [Szja-tv. 42. §-ának (1)-(2) bekezdése]

Az érvényesíthetõ õstermelõi adókedvezmény 6 millió forintos értékhatár helyett 7 millió 620 ezer forint lett (27 százalékkal több), értékhatár túllépése esetén az értékhatárt meghaladó rész 15 százalékát (a korábbi 20 százalékát helyett) meghaladó rész lehet.

Családi kedvezmény összegébõl az értékhatárt meghaladó rész 15 (20 helyett) százalékát meghaladó rész érvényesíthetõ.

A családi kedvezmény kategóriánkénti értékhatárai 27 százalékkal növekedtek.

Az Szja-tv. szerint figyelembe vett, az összevont adóalap adóját csökkentõ kedvezmények együttes összege legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet. [Szja-tv. 43.§-a]

1.14.    Megszûnõ adókedvezmények

Az összevont adókedvezmény körébe tartozó minden kedvezmény. [Szja-tv. 35-38. §-ai]

Marad a lakáscélú hiteltörlesztés áthúzódó kedvezménye, az õstermelõi kedvezmény, a személyi és családi kedvezmények.

Kapcsolódóan törölve az Szja-tv. 44. §-a (1) bekezdésében a kedvezmények érvényesítésének sorrendjét meghatározó felsorolásból az alkalmi foglalkoztatás kedvezménye, továbbá a (2) és (3) bekezdése.

Hatályon kívül helyezve az Szja-tv. 7. számú melléklete a biztosítási kedvezményrõl.

Átmeneti rendelkezések

Az Szja-tv. 2009. december 31-én hatályos rendelkezései alapján az összevont kedvezmény részeként tandíj, felnõttképzés díja címen halasztott kedvezmény-alapra jogosult magánszemély esetében a 2009. december 31-én hatályos 35. §-át és 37. §-a (2)-(3) bekezdésének rendelkezését 2009. december 31-ét követõen is alkalmazni kell a képzési költségek azon része tekintetében, amelyre vonatkozóan halasztott adókedvezményt még nem érvényesített, azzal, hogy e rendelkezés nem érinti a 2008. évi LXXXI. törvény 257. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat, azaz a 2009. január 1-jét megelõzõen hatályos rendelkezések szerint érvényesítetteket.

Az Szja-tv. 2009. december 31-én hatályos 35. §-a (3) bekezdésének h) pontja alapján az összevont kedvezmény részeként érvényesített biztosítási kedvezmény esetén az Szja-tv. 2009. december 31-én hatályos 38. §-ának (2)-(3) bekezdéseit és az Szja-tv. 2009. december 31-én hatályos 7. számú mellékleteinek rendelkezéseit 2009. december 31-ét követõen is alkalmazni kell (az élet- és nyugdíjbiztosítás után 2010-ig – legfeljebb az azt megelõzõ három évben – érvényesített adókedvezményt növelt összegben vissza kell fizetni, ha a megtakarítást a szerzõdést követõ tíz éven belül kiveszik) azzal, hogy e rendelkezés nem érinti a 2008. évi LXXXI. törvény 257. §-ának (7) bekezdésében foglaltakat, azaz a 2009. január 1-jét megelõzõen hatályos rendelkezések szerint érvényesítetteket.

Az Szja-tv. 2009. december 31-én hatályos 35. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján az összevont kedvezmény részeként érvényesített háztartási kedvezmény esetén – az alapjául szolgáló számláknak az Art. elévülésre vonatkozó szabályai szerinti megõrzési kötelezettség mellett – a 2009. évrõl készítendõ bevallásban nem kell alkalmazni az Szja-tv. 2009. december 31-én hatályos 36. §-a (2) bekezdésének a) pontját (az adóbevallásban nem kell feltüntetni).

Tartós adományozás címén az Szja-tv. 2009. január 1-jét megelõzõen hatályos 41. §-a alapján érvényesített külön kedvezmény, illetve az összevont kedvezmény részeként tartós adományozás címén az Szja-tv. 2009. december 31-én hatályos 35. §-a és 37. §-a alapján érvényesített kedvezmény esetén, ha 2009. december 31-ét követõen a tartós adományozásról szóló szerzõdésbõl eredõ bármely kötelezettségét a magánszemély nem teljesíti, akkor az e szerzõdés alapján érvényesített kedvezményt nem kell visszafizetni.

2.           Az adóelõleg megállapítása, bevallása és megfizetése

Az adóztatás rendszerének változtatása, az alacsonyabb adósáv kiterjesztése indokolta az Szja-tv. 46-49. §-ainak az alapos átdolgozását. A jobb használhatóság érdekében nem csak a változásokat mutatjuk be,

A fõszabály szerint az összevont adóalap adóját, valamint a vállalkozói személyi jövedelemadót adóelõlegként kell megfizetni.

2.1.   Nem terheli adóelõleg [Szja-tv. 46. §-ának (2) bekezdése]

-           az adóterhet nem viselõ járandóságot;

-           a magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minõsülõ kifizetést, feltéve, hogy a magánszemély legkésõbb a kifizetéskor nyilatkozik arról, hogy az Szja-tv. rendelkezései szerint az adóévben a kifizetéssel összefüggésben adófizetési kötelezettsége nem keletkezik;

-           a nyugdíj-elõtakarékossági számla terhére teljesített nem-nyugdíj szolgáltatás esetében megállapított adóalapot;

-           az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt adóköteles összeget, ha egyéb jövedelemnek minõsül;

-           a jövedelemszerzés helye szerint olyan államból származó jövedelmet, amellyel nincs a kettõs adóztatás elkerülésérõl egyezmény azzal, hogy az említett jövedelmek adóját a magánszemély az adóbevallásában állapítja meg és az adóbevallás benyújtásra nyitva álló határidõig fizeti meg.

2.2.     Az adóelõleg megállapítása [Szja-tv. 46. §-ának (2)-(10) bekezdése]

Az adóelõleg megállapítására a kifizetõ kötelezett, ha a kifizetõtõl származik az a bevétel, amelybõl az összevont adóalapba tartozó jövedelmet meg kell állapítani.

Nem kell a kifizetõnek adóelõleget megállapítania a nem egyéni vállalkozóként, nem mezõgazdasági õstermelõként számlaadásra kötelezett magánszemély által számlázott, valamint a felvásárlási jegy alapján kifizetett bevételbõl, kivéve, ha a számlaadásra kötelezett magánszemély nyilatkozatot ad arról, hogy kéri az adóelõleg levonását.

Az elõbbiekbõl az következik, hogy az egyéni vállalkozó, a mezõgazdasági õstermelõ által számlázott, részükre a felvásárlási jegy alapján kifizetett bevételbõl a kifizetõnek adóelõleget kell levonnia.

Az adóelõleg megállapítására kötelezett kifizetõ a levont, megfizetett adóelõlegrõl igazolást ad a magánszemélynek, amelyen feltünteti

-           az adóelõleg alapját és

-           az abban figyelembevett adóalap-kiegészítést.

Az adóelõleg megállapítására kötelezett kifizetõ

-           az általa kifizetett (juttatott) bevételt terhelõ adóelõleget akkor is megállapítja, ha annak a bevételbõl történõ levonására bármely okból nincs lehetõség;

-           ez esetben, ha a magánszemély vele munkaviszonyban van, ha a magánszemély részére bért (is) fizet, ha társas vállalkozás és a magánszemély a tevékenységében személyesen közremûködõ tag, a rendszeresen ismétlõdõ bevételszerzést eredményezõ jogviszonyban álló magánszemély helyett a megállapított adóelõleget megfizeti és a magánszeméllyel szembeni követelésként nyilvántartásba veszi;

-           az elõbbiek szerinti magánszeméllyel szembeni követelését a kifizetõ beszámíthatja a magánszeméllyel szemben fennálló bármely kötelezettségébe azzal, hogy a magánszemélyt megilletõ munkaviszonyból származó rendszeres bevétel esetében a beszámítást követõen kifizetendõ összeg nem lehet kevesebb a minimálbér havi összegének 50 százalékánál.

Amennyiben a magánszeméllyel szemben nincs és várhatóan nem is keletkezik a kifizetõnek olyan pénzben teljesítendõ kötelezettsége, amelybõl a le nem vont, de befizetett adóelõleget levonhatná, akkor az adóköteles bevételrõl kiállított igazoláson a kifizetõ feltünteti a le nem vont adóelõleg összegét is, és felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelõleg le nem vont részét köteles megfizetni.

A kifizetõ az adóelõleg le nem vont részérõl az Art. rendelkezései szerint adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére.

Az adóelõleg megállapítására kötelezett kifizetõ

-           a megállapított (és levont, vagy a magánszemély helyett megfizetett) adóelõleget a kifizetés (a juttatás) hónapját követõ hónap 12. napjáig köteles megfizetni,

-           az Art. rendelkezése szerint bevallani.

Ha a bevétel nem kifizetõtõl származik, vagy adóelõleg-levonásra nem kötelezett kifizetõtõl származik, valamint a nem egyéni vállalkozóként, nem mezõgazdasági õstermelõként számlázott, felvásárlási jegy alapján kifizetett a bevétel (ide értve a vállalkozói személyi jövedelemadó-elõleget is) az adóelõleg megállapítására, megfizetésére a magánszemély köteles a negyedévet követõ hónap 12. napjáig. Nem kell adóelõleget fizetnie a magánszemélynek mindaddig, amíg az adóév elejétõl összesítve, vagy amely negyedévben a fizetendõ összeg nem haladta meg a 10 ezer forintot.

A magánszemély az adóhatósági közremûködés nélkül elkészített bevallásában negyedéves bontásban – negyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként – vallja be azt az adóelõleget, amelynek megfizetésére a negyedévben maga köteles.

2.3.   Az adóelõleg alapja [Szja-tv. 47. §-a]

Az adóelõleg alapját az adóalap meghatározására irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani a következõ eltérésekkel:

a)      Az adóelõleg alapja [ha nem a b)-c) pont rendelkezését kell alkalmazni],

-           ha a bevétel adóelõleg megállapítására kötelezett kifizetõtõl származik,

=     a bevételbõl a magánszemély adóelõleg-nyilatkozata szerinti, de legfeljebb a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezések szerint elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség levonásával meghatározott rész;

=     az elõbbiek hiányában, valamint amely bevételbõl az Szja-tv. szerint költséget levonni nem lehet, a bevétel teljes összege;

-              ha a bevétel olyan kifizetõtõl származik, aki adóelõleg megállapítására nem kötelezett,

=     a magánszemély döntése szerinti költség, de legfeljebb a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezések szerint elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség, egyéni vállalkozó, mezõgazdasági kistermelõ esetében legfeljebb az átalány-költség levonásával meghatározott rész,

=     valamint amely bevételbõl az Szja-tv. szerint költséget levonni nem lehet, a bevétel teljes összege. 

b)     Az adóelõleg alapja nem önálló tevékenységbõl származó bevétel esetében a bevétel, csökkentve a kifizetõ által a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjként levont, vagy a magánszemély által megfizetett, a szakszervezet által kiállított bizonylattal igazolt szakszervezeti tagdíjjal.

c)     Az adóelõleg alapja költségtérítés esetében:

-           ha a költségtérítés adóelõleg levonására kötelezett kifizetõtõl származik, a bevételbõl a magánszemély adóelõleg-nyilatkozata szerinti költség levonásával, erre vonatkozó nyilatkozat hiányában legfeljebb az Szja-tv. rendelkezése szerint igazolás nélkül elszámolható költség levonásával megállapított rész, nyilatkozat és törvényi rendelkezés hiányában a bevétel teljes összege;

-           az elõbbiekben nem említett költségtérítés esetében a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezések szerint elszámolható igazolt vagy igazolás nélkül elszámolható költség, vagy a magánszemély döntése szerinti költség, egyéni vállalkozó, mezõgazdasági kistermelõ esetében az átalány-költség levonásával meghatározott rész.

Az adóelõleg alapja alkalmazásában

-        az adóalap-kiegészítés összege az adóelõleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem – kivéve, ha az adóterhet nem viselõ járandóság – után a Tbj. tv. szerinti, a társadalombiztosítási járulék általános mértékével megállapított összeg, illetve biztosítási kötelezettség hiányában az Eho-tv. szerinti, az összevont adóalapba tartozó jövedelmet terhelõ egészségügyi hozzájárulás mértékével (27 százalékkal) megállapított összeg;

-        ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a társadalombiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére (kivéve, ha azt költségként számolja el), az adóelõleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelemnek a bevételbõl – az elõbbiek szerint – megállapított rész 78 százaléka minõsül.

Ha a magánszemély adóévben megszerzett bármely költségtérítése és/vagy önálló tevékenységbõl származó bevétele esetében az adóelõleg megállapítása tételes igazolással történt, akkor egyetlen, az adóévben megszerzett bevételbõl sem határozhatja meg 10 százalék költséghányad levonásával az adó/adóelõleg alapot.

Nem kell adóelõleg-alapot megállapítani az õstermelõi tevékenységbõl származó bevétel esetén, amíg annak összege az adóév elejétõl összesítve nem haladja meg a nemleges bevallási nyilatkozat megtételére jogosító összeghatárt (15 millió forintot). Ha meghaladta, akkor az adóelõleg-alapot az adóévben megszerzett összes õstermelõi tevékenységbõl származó bevétel és adóalapot növelõ tétel alapján kell megállapítani.  

2.4.   Az adóelõleg-nyilatkozat [Szja-tv. 48. §-a]

Az adóelõleg megállapítására kötelezett kifizetõ a bevételt terhelõ adóelõleget a magánszemély által adott nyilatkozat figyelembe vételével állapítja meg.

A nyilatkozat adható esetenként vagy az adóéven belül visszavonásig érvényesen. A nyilatkozat tartalmát érintõ bármely változás esetén a magánszemély köteles haladéktalanul új nyilatkozatot tenni.

Az adóelõleg-nyilatkozatban a magánszemély az adott esettõl függõen nyilatkozik

-           a bevétel adóelõleg-alapjának megállapításához levonandó költségrõl,

-           a magánszemély összevont adóalapjának, adóterhet nem viselõ járandóságainak adóévi várható összegérõl,

-           az adóelõleg-megállapítás módjáról, az adókulcs mértékérõl

-           bér esetén az adójóváírás figyelembevételérõl,

-           a családi kedvezmény érvényesítésérõl és megosztásáról,

-           az állami végkielégítés megosztásának mellõzésérõl,

-           a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az errõl szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdõ napjának hónapjától ezen állapot fennállásának idõtartamáról azzal, hogy a végleges fogyatékos állapotról ugyanazon kifizetõnek elegendõ egyszer nyilatkozni.

Itt jegyezzük meg, a Kormány rendeletben határozza meg azon betegségek körét, amelyekben szenvedõ személyek a személyi kedvezmény érvényesítése szempontjából súlyosan fogyatékosnak minõsülnek.

A magánszemély adójóváírás, családi kedvezmény érvényesítésére, súlyosan fogyatékos állapotra vonatkozó nyilatkozatot rendszeres bevételeinek kifizetõje számára adhat.

Ha a családi kedvezményre több magánszemély jogosult, akkor a jogosultak a nyilatkozatot – a változás bejelentésének kötelezettsége mellett – közösen teszik meg. A jogosultak meghatározhatják, hogy az õket jogosultsági hónaponként együttesen megilletõ családi kedvezményt az adóelõleget megállapító munkáltató milyen megosztásban vegye figyelembe. A családi kedvezményre vonatkozó nyilatkozatnak tartalmaznia kell:

-           minden jogosult nevét és adóazonosító jelét,

-           minden eltartott nevét és adóazonosító jelét, magzat esetében a várandóság tényére vonatkozó kijelentést,

-           minden jogosult adóelõleget megállapító munkáltatójának nevét (elnevezését) és adószámát, valamint a nyilatkozatban foglaltak tudomásul vételét igazoló kijelentését, ezen munkáltató hiányában az erre vonatkozó kijelentést.

Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bevételét terhelõ adóelõleg megállapításához tett nyilatkozatában

-           tételes igazolással elszámolható költség levonását kérte, és a nyilatkozat alapján levont költség meghaladja az összevont adóalap megállapításánál az Szja-tv. rendelkezései szerint az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor a különbözet 39 százalékát,

-           olyan adóelõleg-levonást kért, vagy oly módon fizette az adóelõleget, aminek következtében utóbb, neki felróható okból (ide értve a tételes igazolással elszámolható költséghányad miatti adóelõleg különbözetet is), az adóbevallása/munkáltatói adómegállapítása szerint befizetési különbözet mutatkozik, annak 12 százalékát

 a magánszemély bírságként  az adóévre vonatkozó bevallásában feltünteti és a bírságot megfizeti. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni akkor, ha az elsõ esetben a különbözet az adóelõleg megállapításánál figyelembe vett költség összegének 5 százalékát, a második esetben a különbözet a 10 ezer forintot nem haladja meg.

Az adóelõleg-levonásra kötelezett kifizetõ a kifizetést megelõzõen tájékoztatja a magánszemélyt az adóelõleg-nyilatkozat lehetõségérõl és az adott vagy nem adott nyilatkozat következményeirõl.

2.5.   A fizetendõ adóelõleg [Szja-tv. 49. §-a]

Az adóelõleg a megállapított adóelõleg-alap összege alapján az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti legmagasabb adókulccsal számított összeg, a következõk kivételével:

Ha a magánszemély az adóelõleg megállapítására kötelezett kifizetõnek a kifizetést megelõzõen nyilatkozik, hogy az adóévi összevont adóalapja várhatóan nem éri el az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti alsó adókulcs sávhatárát, a kifizetõ az adóévben az alsó adókulcs alkalmazásával állapítja meg az adóelõleget mindaddig, amíg

-           a magánszemély a nyilatkozatát vissza nem vonja,

-           a kifizetõ által megállapított adóévi adóelõleg-alapok együttvéve meg nem haladják az alsó adókulcs sávhatárt.

Az adóterhet nem viselõ járandóságnak az adóévben más kifizetõ által történt elsõ kifizetését követõen a magánszemély haladéktalanul nyilatkozatot ad az adóelõleget megállapító munkáltatónak, hogy a kifizetés (a juttatás) idõpontja szerint milyen összegben van, illetve várható az adóév során nem tõle származó ilyen rendszeres bevétele. A nyilatkozatot a munkáltató a még nem számfejtett adóelõleg megállapításánál figyelembe veszi az adóévben mindaddig, amíg azt a magánszemély nem módosítja, vagy nem vonja vissza.

Rendszeres bevétel esetén az adóelõleg megállapításához az adott havi rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelõleg-alap tizenkétszeresére (a várható adóelõleg-alapra) ki kell számítani az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerint várható számított adó egytizenketted részét. Az adóterhet nem viselõ járandóságoknak a magánszemély nyilatkozata szerinti, illetve a munkáltatótól származó összegét figyelembe véve

-           a várható adóelõleg-alaphoz hozzá kell adni az adóterhet nem viselõ járandóságok éves várható összegét is, és ezek együttes összege alapján kell az adó mértékére vonatkozó rendelkezések szerinti várható számított adót kiszámítani,

-           az elõbbiek szerinti várható számított adóból le kell vonni az adott havi adóterhet nem viselõ járandóságok tizenkétszeres összege alapján az adó mértékére vonatkozó rendelkezések szerint kiszámított összeget, és

-           a különbözetet el kell osztani tizenkettõvel.

Ha a rendszeres bevétel kifizetése (juttatása)

-           egy hónapon belül több részletben történik, a havi tényleges bevétel megállapítása után kell az elõbbiek szerint eljárni, azonban a hóközi kifizetés (juttatás) során az ezen kifizetéssel (juttatással) arányos adóelõlegnek megfelelõ összeg a hóvégi elszámolásig visszatartható;

-           több hónapra egyszerre történik, úgy kell eljárni, mintha a bevételt a magánszemély havonként szerezte volna meg, azzal, hogy ugyanezt kell alkalmazni akkor is, ha az adóéven belül visszamenõleg több hónapra kap a magánszemély a rendszeres bevételre vonatkozó emelést.

Rendszeres bevételnek minõsül a magánszemélyt munkaviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben a kifizetés (a juttatás) idõpontjában hatályos jogszabály vagy szerzõdés alapján havonta megilletõ kifizetés, juttatás.

Nem rendszeres bevétel (prémium, jutalom) esetén

-           a megelõzõ egész havi rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelõleg-alap tizenkétszereséhez hozzá kell adni

=     a magánszemély nyilatkozata, illetve a munkáltató adatai alapján az adóterhet nem viselõ járandóságok várható összegét,

=     a nem rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelõleg-alapot,

és ezen összegre ki kell számítani az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerint várható számított adót, és

-           a várható számított adóból le kell vonni a megelõzõ egész havi rendszeres bevétel adóelõleg-alapjának tizenkétszeresére és az adóterhet nem viselõ járandóságok várható összegére együttvéve az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerint számított összeget.

Az elõbbiektõl eltérõen, a számítást az adott kifizetés (juttatás) adóelõleg-alapjára az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti elsõ adókulccsal kell elvégezni, ha

-           a várható adóelõleg-alap az adóterhet nem viselõ járandóságok várható összegével és az adott adóelõleg-alappal együtt nem éri el az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti elsõ adókulcs sávhatárát,

-           a végkielégítés megosztásának szabályát kell alkalmazni, mert a magánszemély a kifizetést megelõzõen tett írásban nyilatkozatot a megosztás mellõzésérõl.

A bevételt terhelõ adóelõleg kiszámított összege – legfeljebb annak mértékéig – rendszeres bevétel esetén csökkentve a magánszemély adóelõleg nyilatkozata alapján

-        a havi adójóváírással,

-        a családi kedvezménnyel,

-        a súlyosan fogyatékos állapotra tekintettel adott kedvezménnyel.

Az adóelõleg-fizetésre kötelezett magánszemély az adóév elejétõl összesíti az adóévben ily módon megszerzett bevételek alapján vagy egyébként megállapított adóelõleg-alapokat. Az adóelõleg az adóalapok így meghatározott összegére megállapított, az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerint várható számított adó, csökkentve

-        a családi kedvezményre jogosult magánszemélyt az adott jogosultsági hónapra megilletõ családi kedvezménnyel,

-        a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az errõl szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdõ napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta a személyi kedvezménnyel,

-        az adóévben korábban már megállapított adóelõleg(ek) összegével.

A magánszemély az adóelõleg-nyilatkozatban a várható adóalapjának/adóterhet nem viselõ járandóságainak közlése helyett kérheti az adóelõlegnek az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti legmagasabb adókulccsal történõ megállapítását.

A magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minõsülõ kifizetést terhelõ adóelõleg egyenlõ az adóelõleg-alap és az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti legalacsonyabb adókulcs felének a szorzatával.

Az adóelõleg-fizetésre kötelezett magánszemély az adóév elejétõl összesíti az adóévben ily módon megszerzett bevételek alapján vagy egyébként megállapított adóelõleg-alapokat. Az adóelõleg az adóelõleg-alapok így meghatározott összegére megállapított, az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti várható számított adó, csökkentve

-           a családi kedvezményre jogosult magánszemélyt az adott jogosultsági hónapra megilletõ családi kedvezménnyel,

-           a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az errõl szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdõ napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta a személyi kedvezménnyel,

-           az adóévben korábban már megállapított adóelõleg(ek) összegével.

Vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele esetében az adóelõleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes vállalkozói bevétel alapján az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint meghatározott vállalkozói adóalap.

A bevételt terhelõ adóelõleg az így meghatározott adóelõleg-alap után számított személyi jövedelemadónak az a része, amely meghaladja.

-           a vállalkozói bevétel alapján az egyéni vállalkozó által az adóévre már megállapított adóelõlegek, valamint

-           az egyéni vállalkozót – az adóévben már megfizetett, igazolt kamat alapján – a negyedév végéig megilletõ kisvállalkozások adókedvezménye

összegét azzal, hogy a vállalkozói személyi jövedelemadó-elõleget – ha a kisvállalkozói adókedvezményt nem alkalmazza – az adóelõleg-alap 50 millió forintot meg nem haladó összegére 10 százalékkal fizetheti meg, feltéve, hogy a 10 százalékos adókulcsra való jogosultságának egyéb feltételei az év elejétõl az adott negyedév végéig számítva fennállnak.

3.      Egyes természetbeni és egyéb béren kívüli juttatások kedvezményes adózása

         [Szja-tv. új 70-71. §-a]

3.1.   Egyes természetbeni és egyéb béren kívüli juttatásból bevételének minõsül:

-           ha a juttató a munkáltató, a társas vállalkozás (együtt: munkáltató)

-           és a juttatás a munkavállaló, a társas vállalkozás személyesen közremûködõ tagja (együtt: munkavállaló) részére történik.

A munkavállaló személyére és közeli hozzátartozói személyére tekintettel bevétel:

-           üdülési csekk/csekkek formájában juttatott bevételbõl (több, juttatásból származóan együttvéve),

vagy

-           a munkáltató tulajdonában, vagyonkezelésében lévõ üdülõben nyújtott üdülési szolgáltatás révén juttatott bevételbõl

az adóévben személyenként a minimálbér összegét meg nem haladó rész.

Kapcsolódóan törölve az Szja-tv. 1. számú melléklete 8.33. pontja szerinti adómentesség, továbbá az üdülési csekk adómentességével, illetve az adómentes üdülési szolgáltatással kapcsolatos szabályok [Szja-tv. 1. számú mellékletének 9.1. és 9.4. pontjai].

Bevételnek minõsül:

-           melegétkeztetés formájában juttatott bevételbõl a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára (utólag is) havi 18 000 forintot meg nem haladó rész;

-           az iskolarendszerû képzés átvállalt (viselt) költsége révén juttatott bevételbõl a minimálbér két és félszeresét meg nem haladó rész;

-           iskolakezdési támogatás címén juttatott bevételbõl a minimálbér 30 százalékát meg nem haladó rész;

-           a munkáltató nevére szóló számlával megvásárolt, kizárólag a munkavállaló helyi utazására szolgáló bérlet formájában juttatott bevétel.

Kapcsolódóan törölve az Szja-tv. 1. számú melléklete 8.34 pontja szerinti adómentesség.

3.2.   Egyes természetbeni és egyéb béren kívüli juttatásból bevételnek minõsül:

-           a szakképzõ iskolai tanulónak, kötelezõ szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak

=     üdülési csekk(csekkek) formájában juttatott bevételbõl (több juttatótól származóan együttvéve), vagy

=     a juttató tulajdonában, vagyonkezelésében lévõ üdülõben nyújtott üdülési szolgáltatás révén juttatott bevételbõl az adóévben személyenként

a minimálbér összegét meg nem haladó rész;

=     a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára (utólag is) melegétkeztetés formájában juttatott bevételbõl havi 18 000 forintot meg nem haladó rész;

-           ha a juttató a volt munkáltató (annak jogutódja) a nyugdíjban részesülõ magánszemélynek és közeli hozzátartozójának, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójának

=     üdülési csekk/csekkek formájában juttatott bevételbõl (több juttatótól származóan együttvéve), vagy

=     a juttató tulajdonában, vagyonkezelésében lévõ üdülõben nyújtott üdülési szolgáltatás révén juttatott bevételbõl az adóévben személyenként a minimálbér összegét meg nem haladó rész;

-        ha a juttató a volt munkáltató (annak jogutódja) a nyugdíjban részesülõ magánszemélynek melegétkeztetés formájában juttatott bevételbõl a havi 18 ezer forintot meg nem haladó rész;

-        a szakszervezet által a tagjának, a nyugdíjas tagjának, az említett személyek közeli hozzátartozójának, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának

=     üdülési csekk/csekkek formájában juttatott bevételbõl (több juttatótól származóan együttvéve),

vagy

=     üdülõben nyújtott üdülési szolgáltatás révén juttatott bevételbõl

az adóévben személyenként a minimálbér összegét meg nem haladó rész.

3.3.   A 3.1. és 3.2. ponthoz kapcsolódó értelmezõ rendelkezések

Üdülõnek minõsül a nem üzleti célú közösségi szabadidõs szálláshely szolgáltatásról szóló kormányrendelet szerint üdülõként nyilvántartásba vett szálláshely.

A munkáltató tulajdonában, vagyonkezelésében lévõ üdülõnek kell tekinteni a munkáltató cégnek a Tao. tv. szerinti kapcsolt vállalkozásának, költségvetési szerv esetében a felügyeleti szervnek és a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter irányítása alatt álló szerv tulajdonában, vagyonkezelésében lévõ üdülõt is.

Melegétkeztetés formájában juttatott bevételnek minõsül az étkezõhelyi vendéglátás, a munkahelyi étkeztetés, vagy közétkeztetés nyújtása révén juttatott bevétel (ide értve a kizárólag e szolgáltatások igénybevételére jogosító utalványt is).

Az iskolarendszerû képzés átvállalt (viselt) költsége révén bevételnek minõsül az átvállalt (viselt) költség, ha az iskolarendszerû képzés

-           munkáltatói elrendelés alapján a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését, bõvítését szolgálja,

-           juttatóval munkaviszonyban álló magánszemély, személyesen közremûködõ tag számára szükséges, a kifizetõ, a társas vállalkozás tevékenységével összefüggõ szakmai ismeretek megszerzését, bõvítését szolgálja.

Iskolakezdési támogatásnak minõsül az a juttatás, amelyet a munkáltató a közoktatásban résztvevõ gyermekre, tanulóra tekintettel a tanév elsõ napját megelõzõ és követõ 60 napon belül tankönyv, taneszköz, ruházat (számlázott ellenértéke) vagy kizárólag az említett javak vásárlására jogosító utalvány formájában juttat, feltéve, hogy a juttatásban részesülõ magánszemély a juttató olyan munkavállalója, akinek az említett gyermeknek, tanulónak családi juttatásra, vagy hasonló ellátásra jogosult szülõje vagy a szülõnek vele közös háztartásban élõ házastársa.

Kapcsolódóan törölve az Szja-tv. 1. számú mellékletének 8.30. pontja szerinti adómentesség.

Iskolarendszeren kívüli képzés: olyan képzés, amelynek résztvevõi nem állnak a képzõ intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban.

Üdülési csekk: a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott, névre szóló, kizárólag üdülési, pihenési, kikapcsolódási, egészségmegõrzési, betegségmegelõzési, szabadidõsport és mûvelõdési szolgáltatásra beváltható utalvány azzal, hogy a kibocsátó az igénybe vehetõ szolgáltatások körét az alapítói jogokat gyakorló miniszter és az adópolitikáért felelõs miniszter elõzetes egyetértésével határozza meg. A 2009. december 31-ig kibocsátott üdülési csekkek – érvényességük meghosszabbítása esetén is – a 2009. december 31-én érvényes szabályok szerint használhatók fel.

3.4.   Egyes természetbeni és egyéb béren kívüli juttatásokból bevételnek minõsül:

A magánszemély javára átutalt munkáltatói/foglalkoztatói havi hozzájárulásból

-           az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba a minimálbér 50 százalékát,

-           az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba/önsegélyezõ pénztár(ak)ba együttvéve a minimálbér 30 százalékát,

-        a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a minimálbér 50 százalékát

meg nem haladó rész akkor, ha a magánszemély nyilatkozik, hogy az adott jogcímen, az elõbbi jogcímeken bevétele az adóévben más juttatótól nem volt, továbbá akkor, ha a juttató a hozzájárulást havonta vagy – az adott hónapokra vonatkozó összegek közlésével – több hónapra elõre, vagy utólagosan legfeljebb három hónapra utalja át egy összegben azzal, hogy

-        a juttatás a magánszemélynél a közölt összegeknek megfelelõ hónap(ok) szerinti bevétel,

-        a juttató az elõbbiek figyelembe vételével megállapított adót a közölt összegeknek megfelelõ hónapokra vonatkozó szabályok szerint és mértékkel, elõre történõ utalás esetén a juttatás közölt hónapjának, utólagos utalás esetén az utalás hónapjának kötelezettségeként vallja be és fizeti meg.

Kedvezményesen adózó bevételek a következõk is:

-        a munkáltató által a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba befizetett összeg, továbbá

-        a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezet magánszemély tagja részére a szövetkezeti  törvényben foglaltaknak megfelelõen az adóévben természetben adott – egyébként adóköteles – juttatás együttes értékébõl személyenként a minimálbér havi összegének 50 százalékát meg nem haladó rész.

Az átmeneti rendelkezés szerint, amennyiben a munkáltató 2009. évben 2010-re vonatkozóan (elõre) utal át önkéntes kölcsönös biztosító pénztári munkáltatói hozzájárulást, a 2010-re vonatkozó juttatás adókötelezettségére az Szja-tv. 2010. január 1-jétõl hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.

3.5.   Adófizetési kötelezettség kedvezményesen

Az elõzõ pontokban rögzített feltételek szerinti és értékhatáron belüli juttatás révén megszerzett bevétel után az õt juttatásban részesítõ kifizetõ (juttató) 25 százalék adó fizetésére köteles.

A juttató az adókötelezettség megállapításához figyelembe veszi a magánszemélynek az adott juttatásra vonatkozó rendelkezésben foglalt feltételek fennállásáról szóló nyilatkozatát. Ha az adott juttatás megfelel a vonatkozó rendelkezésekben foglalt feltételeknek, de az ott meghatározott értékhatárt meghaladja, a meghaladó rész olyan adóköteles természetbeni juttatásnak minõsül, amelyre vonatkozóan az Szja-tv. 69. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontját nem kell alkalmazni, egyéb esetekben bármely feltétel hiányában a 69. § rendelkezései az irányadók.

A juttatónak az adót a juttatás hónapja kötelezettségeként, a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggõ adó és járulékok bevallására, megfizetésére az Art.-ben elõírt módon és határidõre kell bevallania, illetve megfizetnie.

A juttatónak a kedvezményes adózású juttatásokról nyilvántartást kell vezetni.

Ha az adóhatóság a feltételek hiányával összefüggõen adóhiányt állapít meg, akkor azt annak a juttatónak kell megfizetnie, amely nem rendelkezik a magánszemély nyilatkozatával, vagy nem fizette meg az adót. Ha az adóhiány a magánszemély valótlan nyilatkozatának a következménye, illetve a magánszemély a nyilatkozata átadását nem tudja igazolni, akkor az adóhiányt és jogkövetkezményeit a magánszemélynek az adóhatóság határozata alapján kell viselnie.

3.6.   Átmeneti rendelkezések

A 2009. január 31-ét követõen, de 2010. január 1-je elõtt megkezdett iskolarendszerû képzések esetében az Szja-tv. 7. §-a (1) bekezdésének 2009. december 31-én hatályos p) pontját kell alkalmazni.

A 2009. február 1-jét megelõzõen (a 2005. december 31-e után, de 2009. február 1-je elõtt) megkezdett iskolarendszerû képzések esetében az adóévben átvállalt kötelezettségnek a 400 ezer forintot nem meghaladó részét kell adóalapba nem számító tételként figyelembe venni [a 2008. évi LXXXI. törvény 257. §-ának (14) bekezdésében foglaltak szerint].

A 2010. január 1-je elõtt megkezdett nem iskolarendszerû képzések esetében az Szja-tv. 7. §-a (1) bekezdésének 2009. december 31-én hatályos p) pontjában foglalt rendelkezést kell alkalmazni.

4.      Természetbeni juttatás [Szja-tv. 69. §-a (1) bekezdés n)-p) pontjának pontosítása, kiegészítése]

-           a kifizetõ által ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott azon adóköteles bevétel, amely az Szja-tv. 2009. december 31. napján hatályos rendelkezéseiben foglalt feltételekkel és mértékig adómentesnek minõsül és nem tartozik az  Szja-tv. új 70-71. §-a (l. 3. pont alpontjai) hatálya alá,

-           az Szja-tv. külön rendelkezése szerint adóköteles vagy adómentes természetbeni juttatás.

Az Szja-tv. 69. §-a (1) bekezdésének l) pontjából törölték az „és a juttatás körülményeibõl megállapítható, hogy az nem képezi a magánszemély valamely korábbi vagy késõbbi tevékenységének, kötelezettségvállalásának, vagy bármely vagyoni érték szolgáltatásának ellenértékét” szövegrészt. Így természetbeni juttatásnak minõsül a kifizetõ által ingyenesen vagy kedvezményesen átadott  termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha a kifizetõ a jutatásban részesülõ magánszemélynek nem foglalkoztatója.

4.1.   Megszûnik a természetbeni juttatások közül az adómentessége (1. számú melléklet)

-           a kedvezményesen vagy ingyenesen juttatott mûvelõdési intézményi szolgáltatásnak [8.6. pont g) alpontja],

-           az eredõgazdálkodásban a tûzifajuttatásnak, a bányászatban a szénjárandóságnak [8.12. pont],

-           a hideg étkezési utalvány megszûnik, a melegétkeztetés 25 százalékkal adózik 18 ezer forintig [8.17. pont],

-           a csekély értékû ajándéknak [8.19. pont],

-           a villamos-energiaipari dolgozók árkedvezményének [8.28. pont].

A természetbeni juttatások közül adómentes (módosult elõírások):

-           a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által pályázat alapján a szociálisan rászorulónak üdülési csekk formájában juttatott bevétel [8.3. pont], a többi más módon adózik;

-           a társadalmi szervezettõl, az egyháztól évente egy alkalommal kapott tárgyjutalom értékébõl az 5.000 forintot meg nem haladó összeg [8.18. pont], adóköteles viszont a munkáltató által a nyugdíjba vonuláskor a természetben adott ajándék értékének teljes összege;

-           a reprezentáció és az üzleti ajándék alapján meghatározott bevétel, ha azt a kifizetõ társasági adóalapot növelõ tételként köteles figyelembe venni.

Átmeneti rendelkezés szerint a 2009. december 31-én hatályos 8.12. és 8.28. pontjai szerinti (lásd elõbb a felsorolásnál) adómentes juttatásra az említett idõpontban hatályos szabályok szerint jogosultságot szerzett magánszemélyek esetében a juttatás a jogosultságot megalapozó jogviszony fennállásáig adómentes.

5.                        Egyéni vállalkozó, egyéni cég adózása

5.1.                  Fogalmak és értelmezõ rendelkezések

5.1.1.     Egyéni vállalkozó [Szja-tv. 3. §-a 17. pontjának a) alpontja]

Egyéni vállalkozó az a magánszemély, aki az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégrõl szóló törvény rendelkezései szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szerepel.

5.1.2.     Társas vállalkozás [Szja-tv. 3. §-ának 33. pontja]

A társas vállalkozás fogalma kiegészítésre került az egyéni vállalkozó által alapított egyéni céggel és a szabadalmi ügyvivõirodával, és kikerült a közhasznú társaság.

5.1.3.      Hatályon kívül helyezve [Szja-tv. 3. §-a 17. pontjának g)-h) alpontja]

Nem minõsül egyéni vállalkozónak a gyógyszerészi magántevékenység, falugondnoki tevékenység, tanyagondnoki tevékenység,  továbbá az egyénileg tevékenykedõ európai közösségi jogász.

Törölve a falusi vendéglátással összefüggõ értelmezõ rendelkezések [Szja-tv. 3. §-ának 55-59. pontjai].

5.2.    Egyéni vállalkozó egyéni cég alapítása [Szja-tv. 49/A. §-ának (2)-(5) bekezdése]

A módosítás azokat a szabályokat tartalmazza, amelyeket az egyéni vállalkozónak egyéni cég alapításakor alkalmaznia kell.

Az egyéni vállalkozónak a cégbejegyzõ határozat jogerõre emelkedése napját megelõzõ napon meg kell szüntetnie a tevékenységét. E napra vonatkozóan

-        leltárt készít, tételes kimutatást állít össze, amelyben eszközeit (követeléseit, tárgyi eszközeit, a nem anyagi javakat, készletet) nettó értéken feltünteti, jelezve azt is, hogy ezen eszközök közül melyek kerülnek át – nem pénzbeli hozzájárulásként – az egyéni cégbe azon az értéken, amely értéket az egyéni cég alapító okiratában rögzít;

-        megállapítja adókötelezettségét is a következõk szerint:

=    a leltárban feltüntetett, az egyéni cég tulajdonába adott eszközök alapító okiratban meghatározott értéke vállalkozói bevételnek,

=    értékcsökkenési leírásként a tulajdonba adásig még el nem számolt, a tárgyi eszközök, a nem anyagi javak nyilvántartása szerinti értéke vállalkozói költségnek minõsül,

=    egyebekben a megszûnésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

A megszûnés adóévérõl szóló adóbevallásban a magánszemélynek az egyéni vállalkozói jogállás megszûnését követõen a megszûnés adóévérõl szóló adóbevallás benyújtásáig az egyéni cég tulajdonába nem adott követelésre tekintettel befolyt bevételt (ellenértéket) a megszûnés adóévében megszerzett vállalkozói bevételként kell figyelembe venni.

Az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történõ megszûnése esetén a foglalkoztatási kedvezményre, a fejlesztési tartalékra, a nyilvántartott adókülönbözetre vonatkozó szabályok szempontjából, az elõírt nyilvántartási kötelezettség mellett – az egyéni vállalkozó döntése szerint – az egyéni cég tulajdonába adott eszköz esetében érvényesített kisvállalkozói kedvezményre, a kisvállalkozások adókedvezményére vonatkozó szabályok szempontjából nem kell a magánszemély egyéni vállalkozói jogállását megszûntnek tekinteni.

Az elõbbiek szerint megállapított jövedelmet a magánszemély az adóévre vonatkozó egyéni vállalkozói adóbevallásában vallja be és teljesíti adókötelezettségét, vagy választhatja, hogy

-        az elõbbiek figyelmen kívül hagyásával (a megszûnésre elõírt szabályok figyelembe vételével) is megállapítja a jövedelmét, annak megfelelõen a vállalkozói személyi jövedelemadót és a vállalkozói osztalék utáni adókötelezettségét,

-        ez utóbbi adókötelezettségét meghaladó, a módosult elõírások szerint meghatározott adókötelezettséget – ha az a 10 ezer forintot meghaladja –  három egyenlõ részletben fizeti meg (elsõ részlet a bevallás benyújtásáig, a további két részt a következõ két évben az szja-bevallás benyújtásáig).

A módosított rendelkezéseknek megfelelõen kell eljárni abban az esetben is, ha az egyéni vállalkozásról szóló törvény rendelkezései szerint egyéni cégként a cégjegyzékbe már bejegyzett egyéni vállalkozó a létesítõ okiratnak az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégrõl szóló törvény elõírásainak megfelelõ módosításával az egyéni cégként történõ nyilvántartásba vételét kéri, 2009. december 31-ét követõen.

A 49/A. § (6) bekezdésében az „az adóbevallást” szövegrész helyébe az „a rendelkezéseket” szövegrész, az „elkészíteni” szövegrész helyébe az „alkalmazni” szövegrész lép. Így az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatti megszûnésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni az egyéni ügyvédnek abban az esetben is, ha a tevékenységét a továbbiakban ügyvédi iroda,  közjegyzõi iroda vagy végrehajtói iroda tagjaként folytatja.

A 49/A. § (1) bekezdésében az „ – akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni cégként –„ szövegrész törölve. (Megváltozik az egyéni cég értelmezése!)

5.3.    Egyéni vállalkozó adózása [Szja-tv. 49/B. §-ának (2) bekezdése, (7) bekezdésének d) pontja]

Többféle vállalkozói tevékenység esetén azok bevételeit együttesen kell egyéni vállalkozói bevételnek tekinteni, valamint az elérésük érdekében felmerült, az Szja-tv.-ben elismert összes költséget is együttesen kell elszámolni.

Az egyéni vállalkozói jogállás megszûnését (nem értve ide az egyéni cég alapítása miatti megszûnést) követõen a megszûnés adóévérõl szóló adóbevallás benyújtásáig

-        az egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel befolyt ellenérték (bevétel),

-        az egyéni vállalkozói tevékenységgel összefüggõ igazoltan felmerült kiadás

a megszûnés adóévében megszerzett vállalkozói bevételnek, illetve elszámolható vállalkozói költségnek minõsül, amelyet a megszûnés adóévérõl szóló adóbevallásában vesz a magánszemély figyelembe.

A megszûnés adóévérõl szóló adóbevallás benyújtását követõen befolyó bevételre, illetve felmerült kiadásra az önálló tevékenységbõl származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

A módosító rendelkezés megszünteti a veszteségelhatárolás engedélyeztetését. Az egyéni vállalkozó a veszteséget elhatárolhatja, ha az a rendeltetésszerû joggyakorlás elvének betartásával keletkezett.

A 49/B. §

-        (11) bekezdésében a „16 százalék növeli a (9)-(10) bekezdés szerint megállapított adót” szövegrész helyébe az „a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évében hatályos (9) bekezdésben meghatározott adókulcs szerinti százalékát adóként kell megfizetni” szövegrész, 

-        (21) bekezdésében a „megfelelõ összeget” szövegrész helyébe a „megfelelõ összeget (e törvény alkalmazásában: nyilvántartott adókülönbözet)”  szövegrész,

-        (22) bekezdésében a „(21) bekezdés szerint nyilvántartott összeg” szövegrész helyébe a „nyilvántartott adókülönbözet” szövegrész

lép.

5.4.     Átalányadózás [Szja-tv. 54. §-ának új (3) bekezdése, 55. §-a]

A módosítás az átalányadózásra áttérõ egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályt fogalmaz meg, amely szerint az átalányadózás választását megelõzõen érvényesített adókedvezmények (kisvállalkozói kedvezmény, fejlesztési tartalék, nyilvántartott adókülönbözet, foglalkoztatási kedvezmény, kisvállalkozások adókedvezménye) szabályait az átalányadózás idõszakában is alkalmazni kell.

Pontosítás az átalányadózás választásának esetei között [Szja-tv. 53. §-a (3) bekezdésének g) pontjában] „a taxiszolgáltatásból (SZJ 60.22.11) a helyi” szövegrész helyébe „a taxiszolgáltatás (SZJ 60.22.11)” szövegrész lép.

A módosítás szerint az átalányadózásra való jogosultság megszûnik, ha a magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét [57. § helyett].

5.5.    Az egyéni vállalkozó tevékenységének szünetelése [Szja-tv. új 57. §-a]

Ha az egyéni vállalkozó jogállását szabályozó külön törvény szerint az egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti, a következõk szerint kell eljárni:

A tevékenység teljes adóévi szünetelése esetén nem kell az adóévben adóbevallást tennie, amennyiben a korábban igénybevett adókedvezményekkel összefüggésben adófizetési kötelezettsége sem keletkezik.

Az adóév utolsó napján szünetelõ tevékenység esetében az adott évben adókedvezmények (kisvállalkozói kedvezmény, fejlesztési tartalék, nyilvántartott adókülönbözet, foglalkoztatási kedvezmény, kisvállalkozások adókedvezménye) érvényesítésére nincs lehetõség. Ha korábban ezen kedvezményeket az egyéni vállalkozó érvényesítette és a feltételeknek a szüneteltetés alatt nem felel meg, akkor a visszafizetendõ adót késedelmi pótlékkal együtt meg kell állapítani, be kell vallani, meg kell fizetni a szüneteltetés idõszakában is.

A szünetelés idõszakában az egyéni vállalkozó költséget általában nem számolhat el.

Az egyéni vállalkozói jogállás szünetelése megkezdését követõen, de az adott évrõl szóló adóbevallás benyújtásáig

-        befolyt ellenérték (bevétel),

-        igazoltan felmerült kiadás

a szünetelés megkezdése adóévében megszerzett vállalkozói bevételnek, illetve elszámolható vállalkozói költségnek minõsül, amelyet a szünetelés megkezdése évérõl szóló adóbevallásban figyelembe lehet venni.

Az ezt követõen befolyó bevételre, illetve felmerülõ kiadásra, a szünetelõ egyéni vállalkozói tevékenységhez kapcsolódó bevételekre és kiadásokra az önálló tevékenységbõl származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Az egyéni vállalkozónak a szünetelést az egyéni vállalkozói tevékenységéhez kapcsolódó pénzforgalmi bankszámláját vezetõ hitelintézet(ek)nek is be kell jelentenie. A bejelentés elmulasztásának minden adójogi következménye a magánszemélyt terheli.

5.6.     Fizetõvendéglátó tevékenységet folytató [Szja-tv. 57/A. §-ának (1)-(2) bekezdése]

A módosítás szerint fizetõvendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az, aki – nem egyéni vállalkozói tevékenység keretében – üdülés, pihenés céljából közvetlenül magánszemély(ek)nek szálláshelyet nyújt ugyanazon magánszemélynek adóévenként 90 napot meg nem haladó idõtartamra.

A magánszemély továbbra is akkor alkalmazhatja a tételes átalányadózást, ha a tevékenységet csak egy, kereskedelmi szálláshelynek nem minõsülõ ingatlanban folytatja.

5.7.        Veszteségelhatárolás [Szja-tv. 22. §-ának (4) bekezdése]

A módosító rendelkezés megszünteti a veszteségelhatárolás engedélyeztetését. A mezõgazdasági õstermelõ a veszteséget elhatárolhatja, ha az a rendeltetésszerû joggyakorlás elvének betartásával keletkezett. Ezen elõírás a 2009. évi veszteség elhatárolásra is alkalmazható.

5.8.      Kutatás, kísérleti fejlesztés [Szja-tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének c) pontjában]

Hangsúlyozásra kerül, hogy csak az egyéni vállalkozó saját tevékenységi körében végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás, vagy kísérleti fejlesztés kiadásaival csökkenthetõ a vállalkozói bevétel. A kutatás-fejlesztési tevékenység meghatározásánál a Frascati Kézikönyre – Javaslat a kutatás és kísérleti fejlesztés felméréseinek egységes gyakorlatára – is tekintettel kell lenni az OECD Modellegyezmény mellett [Szja-tv. 84. §-ának (2) bekezdésében.]

5.9.      Egyéni vállalkozó által képzésre fordított igazolt kiadás, mint jellemzõen elõforduló költség, ha

-           más magánszemély képzése érdekében merült fel, az azzal összefüggésben megfizetett közteherrel együtt;

-           a saját – a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges – szakismeretének megszerzése érdekében merült fel, ide nem értve az iskolarendszerû képzéssel összefüggõ kiadást.

[Szja-tv. 11. számú mellékletének I/27. pontja.]

5.10.    Fejlesztési tartalék – átmeneti rendelkezés

A 2008-as és azt megelõzõ adóévek vállalkozói bevételét csökkentõ nyilvántartott fejlesztési tartalék a nyilvántartásból – ha annak törvényi feltételei fennállnak – a nyilvántartásba vétel évét követõ ötödik adóév végéig vezethetõ ki, azzal, hogy ahol az Szja-tv. 49/B. §-a (16) bekezdésének rendelkezése három, illetve harmadik évet említ, ott öt, illetve ötödik adóévet, továbbá ahol negyedik adóévet említ, ott hatodik évet kell érteni.

5.11.        Egyéb érdemi módosítás

A tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági õstermelõ az e tevékenységébõl származó bevételét nem csökkentheti az ezen tevékenységéhez kapcsolódó iparûzési adóval. [Szja-tv.  21. §-ának b) pontja.]

A vállalkozói bevétel nem csökkenthetõ a megfizetett helyi iparûzési adóval, a szabadalom, a használati és formatervezési mintaoltalom magyarországi megszerzése és fenntartása kiadásával. [Szja-tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének e) és h) pontja.]

Egyéni vállalkozó értékcsökkenési leírás elszámolása

A cégautóadó megfizetésével az egyéni vállalkozó a korábbi szabályoknak megfelelõen számolhat el értékcsökkenési leírást, ha azt 2009. január 31-éig megkezdte. Ezen költségelszámolás révén keletkezõ cégautóadó fizetési kötelezettséget a 2010. elsõ negyedévi bevallással egyidejûleg lehet teljesíteni (visszamenõleges a hatályba lépés).

Itt jegyezzük meg, a gépjármûadóról szóló törvény 2009. 08. 01-tõl hatályos rendelkezése szerint, ha az egyéni vállalkozó a személygépkocsi használata alapján útnyilvántartás vezetése helyett 500 km-re átalány költséget számol el, nem kell cégautóadót fizetnie.

6.                A megtakarítások ösztönzése

6.1.               Fogalmak és értelmezõ rendelkezések

6.1.1.     Befektetési szolgáltató [Szja-tv. 3. §-ának 79. pontja]

A megtakarítások ösztönzését szolgáló módosításokkal összefüggésben konkrétan nevesít a módosítás, ide sorolva a befektetési vállalkozást, az árutõzsdei szolgáltatót, a befektetési szolgáltatási tevékenységet folytató hitelintézetet, ide értve az elõzõek által folytatott tevékenységnek megfelelõ tevékenységet külföldi jog alapján jogszerûen folytató személyt is.

6.2.    Nyugdíj-elõtakarékossági számla [Szja-tv. 44/B. §-ának (4)-(7) bekezdése]

Ha az adóévben a magánszemély nyugdíj-elõtakarékossági számlája terhére nem-nyugdíj szolgáltatásról rendelkezett,

-        az erre az adóévre vonatkozó adóbevallásában nem tehet nyugdíj-elõtakarékossági nyilatkozatot,

-        nyugdíj-elõtakarékossági nyilatkozat(ok) alapján már átutalt összeg(ek)et – a nyugdíj-elõtakarékossági számla vezetõje által kiállított igazolás alapján – köteles húsz százalékkal növelten az erre az adóévre vonatkozó adóbevallásában bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására elõírt határidõig megfizetni. 

Nem kell az elõbbieket alkalmazni, nem kell a számított követelésbõl egyéb jövedelmet megállapítani, ha a magánszemély a nyugdíj-elõtakarékossági számlán nyilvántartott követelését a nyugdíj-elõtakarékossági számla megszüntetésével hiánytalanul a tartós befektetésbõl származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint, tartós befektetési szerzõdés alapján lekötött pénzeszközzé alakítja át (ha annak az egyéb feltételei fennállnak), és lekötési nyilvántartásba helyezi, de

-        az átalakítás évében a számlára befizetett összeg alapján nyugdíj-elõtakarékossági nyilatkozatot nem tehet, és

-        rendelkezõ nyilatkozata(i) szerint az átalakítás évében, valamint a megelõzõ évben átutalt jóváírás(ok)nak megfelelõ összeget 20 százalékkal növelten köteles az átalakítás évére  vonatkozó adóbevallásában bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására elõírt határidõig megfizetni (ha azt már korábban nem fizette meg).

A tartós befektetésbõl származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában

-        lekötött pénzeszköznek minõsül a követelés értéke az átalakítás napján irányadó szokásos piaci értéken, továbbá

-        a befizetés naptári évének az átalakítás napjának éve minõsül,

-        a pénzügyi eszköz szerzési értékeként az áthelyezés napján irányadó szokásos piaci érték, illetve a megszerzésre fordított érték közül a nagyobb vehetõ figyelembe,

-        ha a tartós befektetési szerzõdést megkötõ befektetési szolgáltató vagy hitelintézet nem a nyugdíj-elõtakarékossági számla vezetõje, a következõ a) pontban foglaltak szerint kell eljárni.

Nem kell jövedelmet megállapítani akkor sem, ha a magánszemély a nyugdíj-elõtakarékossági számlán nyilvántartott követelését

a)      a nyugdíj-elõtakarékossági számla megszüntetésével hiánytalanul más számlavezetõnél vezetett nyugdíj-elõtakarékossági számlájára helyezi át,

b)     a nyugdíj-értékpapírszámlán lévõ értékpapírja eladására adott megbízásának teljesítése céljából a forgalmazásra, az ügyletben való közremûködésre jogosult befektetési szolgáltatónál lévõ értékpapír-számlájára helyezi át,

c)      a nyugdíj értékpapír-számlán lévõ értékpapír-átalakítás vagy a kibocsátó átalakulása miatt az átalakításban, az átalakulásban közremûködõ befektetési szolgáltatónál lévõ értékpapír-számlájára helyezi át. 

Az a) pont szerinti áthelyezés feltétele, hogy a megszüntetett számla vezetõje a nyilvántartása alapján jogcím szerinti bontásban igazolja a másik számlavezetõ számára az adózott követelésállomány, a magánszemély által teljesített befizetések, az osztalék jóváírások, a nyugdíj-elõtakarékossági nyilatkozat alapján átutalt jóváírások halmozott összegét.

A b) pont szerinti áthelyezés esetén a bevezetõben említetteket akkor nem kell alkalmazni, ha az áthelyezést követõ 30 napon belül, vagy nyilvános ajánlattétel esetén az átruházásra vonatkozó ügyletben meghatározott idõpontig a magánszemély nyugdíj-elõtakarékossági pénzszámlájára az értékpapír eladásra adott megbízás teljesítés-igazolás szerinti összeget az ügyletben közremûködõ befektetési szolgáltató átutalta, vagy ennek hiányában a magánszemély az értékpapír áthelyezés napján irányadó szokásos piaci értéknek  megfelelõ összeget befizette azzal, hogy az átutalt (befizetett) összeg nem minõsül nyugdíj-elõtakarékossági nyilatkozat adására jogosító befizetésnek.

A c) pont szerinti áthelyezés esetén pedig akkor nem, ha az átalakításban, átalakulásban közremûködõ befektetési szolgáltató a kicserélt értékpapírt az ügyletben meghatározott idõpontig a magánszemély nyugdíj-elõtakarékossági értékpapír-számlájára áthelyezte.

Az elõbbi két bekezdésben foglalt rendelkezéseket 2009. január 1-jétõl kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a rendelkezésekben elõírt határidõt csak akkor kell figyelembe venni, ha a magánszemély nyugdíjelõtakarékossági számlájára a feltételként szabott befizetés, illetve értékpapír áthelyezés 2010. január 1. napjáig nem történt meg.

6.3.    Kamatjövedelem [Szja-tv. 65. §-a (1) bekezdésének d) pontja, (3) és (5) bekezdése]

A módosítás kamatjövedelem szabályait korrigálja az ellenõrzött tõkepiaci ügyletekbõl származó jövedelemre vonatkozó,  továbbá a befektetés-ösztönzést szolgáló rendelkezésekkel, illetve az egyéni vállalkozáshoz és egyéni céghez kapcsolódó új szabályokkal összefüggésben.

Az ellenõrzött tõkepiaci ügyletekre vonatkozó új szabályozáshoz kapcsolódóan a magánszemély állampapírok, befektetési jegyek esetében dönthet (írásban nyilatkozhat) úgy is, hogy a befektetések hozama után a kamatjövedelmekre vonatkozó rendelkezések szerint adózik (ekkor ugyanis a kifizetõ levonja az adót és nem kell bevallást adnia ezen jövedelmérõl). A kifizetõnek a magánszemély nyilatkozatát nyilvántartásba kell vennie és az adóévet követõ február 15-éig adatokat kell szolgáltatnia az adóhatóságnak.

A biztosítási szerzõdéshez fûzõdõ maradékjogból, életbiztosításból a szerzõdéskötés évét követõ 10 naptári éven belül, a nyugdíjbiztosításból a szerzõdéskötés évét követõ három naptári éven belül a biztosító szolgáltatása címén megszerzett bevételnek a kamatjövedelemnek minõsülõ részére vonatkozó elõírásokat átrendezték, tartalma érdemileg nem változott, kiegészült viszont azzal, hogy nem kell figyelembe venni ezen kamatjövedelemnek minõsülõ bevételrész

-        50 százalékát, amelynek megszerzése a szerzõdéskötés évét követõ öt naptári év eltelte után történt,

-        100 százalékát, amelynek megszerzése a szerzõdéskötés évét követõ tíz naptári év eltelte után történt, azzal, hogy a

biztosítási szerzõdés megszûnését nem eredményezõ esetben az elsõ francia bekezdés akkor alkalmazható, ha a díjtartalék-kivonás a kivonást megelõzõ négy évnél régebben felhalmozott, a második francia bekezdés esetében akkor, ha a díjtartalék-kivonás a kivonást megelõzõ hat évnél régebben felhalmozott díjtartalék terhére történt. 

Az egyéni vállalkozó a szüneteltetés idõszakában nem köteles a pénzforgalmi bankszámláját fenntartani, azonban, ha azt nem szünteti meg, a számlán jóváírt kamat nem vállalkozói bevétel, hanem adóköteles kamatjövedelem.

Kamatjövedelemként nem kell figyelembe venni a 65. § (1) bekezdése szerinti jövedelmet, ha az Szja-tv. rendelkezései szerint tartós befektetésbõl származó jövedelmet kell megállapítani.

Nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott értékpapírnak – az ellenõrzött tõkepiaci ügylet fogalmának megfelelõ – beváltása, visszaváltása, átruházása esetén a magánszemély választhatja, hogy az adóbevallásában az ellenõrzött tõkepaci ügyletre vonatkozó rendelkezések szerint (ideértve az adókiegyenlítésre vonatkozó rendelkezéseket is) vallja be az ügyleti nyereséget/veszteséget, ha annak a feltételei fennállnak, azzal, hogy a kifizetõnek minõsülõ befektetési szolgáltatóval kötött ügylet esetében

-        a magánszemély ezen rendelkezést akkor alkalmazhatja, ha az adóév utolsó napjáig nyilatkozatot tesz ezen választásáról,

-        a befektetési szolgáltató a nyilatkozat alapján az ügylet(ek)rõl a magánszemélynek igazolást ad, adatszolgáltatást teljesít az állami adóhatósághoz,

-        a magánszemély a befektetési szolgáltató által a kamatjövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint levont adót adóelõlegként veszi figyelembe.

A külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelem forintra átszámítási szabályai átkerültek az általános szabályok közé.  

Szövetkezeti tag által nyújtott kölcsön kamata [Szja-tv. 65. §-a (1) bekezdésének e) pontja]

Az erre vonatkozó rendelkezéseket a hivatkozott pontban felsorolt szövetkezetekbõl átalakulás, részleges átalakulás útján létrejött jogutód korlátolt felelõsségû társaságok magánszemély tagjai által szövetkezeti tagként nyújtott kölcsönre is alkalmazni kell.

A kollektív befektetési értékpapír esetében beváltásnak minõsül a befektetési alap átalakulása/beolvadása révén a jogutód alap befektetési jegyére (jegyeire) történõ átváltás is, amely esetben az utóbbi(ak) megszerzésére fordított értékének az átváltásnál figyelembe vett értéket kell tekinteni azzal, hogy az ilyen beváltáskor megállapított adót a késõbbiekben a beváltást követõen keletkezõ kamatjövedelem adójához hozzáadva, azzal együtt, vagy az említett szerzési értéknek a rendelkezés alkalmazásával a bevételt meghaladó részére az adó (2) bekezdés szerinti mértékével (20 százalék) számított összeggel csökkentve kell megfizetni.

Biztosítási szolgáltatásból származó bevétel

A 2006. szeptember 1-jétõl 2009. december 31-éig megkötött élet- és nyugdíjbiztosítási szerzõdés alapján nyújtott biztosítási szolgáltatás címén megszerzett bevételbõl a 2010. január 1-jét megelõzõen felhalmozott díjtartalék terhére kivont bevételre a magánszemély választhatja az Szja-tv. 2009. december 31-én hatályos rendelkezéseinek az alkalmazását.

6.4.    Árfolyamnyereségbõl származó jövedelem [Szja-tv. 67. §-a (9) bekezdésének új c) pontja]

A nyugdíj-elõtakarékossági számla nyugdíjszolgáltatás miatti vagy a tartós befektetésre történõ átállás miatti megszûnésekor a nyugdíj értékpapír/letéti számlán lévõ értékpapírt a magánszemély megtarthatja más, nem nyugdíj értékpapír/letéti számlán. Ilyen esetben a megtakarítási idõszakban elért adómentesség továbbvitele érdekében indokolt, hogy szerzési értékként a megszûnés napján irányadó szokásos piaci érték, illetve az eredetileg megszerzésre fordított érték közül a nagyobbat vehesse figyelembe.

A 67. § (9) bekezdésének aa) és ab) alpontjában a „tõzsdei” szövegrész helyébe az „ellenõrzött tõkepiaci” szövegrész lép.

Értékpapír megszerzésére fordított érték [Szja-tv. 67. §-a (9) bekezdésének ak) pontja] olyan értékpapír esetében, amelynek megszerzését az illetékügyi hatóságnál be kell jelenteni – akkor is, ha az illeték kiszabása az átruházásig még nem történt meg vagy az illetékügyi hatóság nem szab ki illetéket –, az illetéktörvényben meghatározott forgalmi érték, növelve a magánszemély által az értékpapír átruházásáig teljesített, igazolt ellenértékkel.

Az Szja-tv. 67. §-a (9) bekezdésének 2009. január 1-jétõl hatályos ak) alpontjának rendelkezése alkalmazható a 2008. december 31-ét követõen átruházott értékpapír megszerzésére fordított érték meghatározására (átmeneti rendelkezés).

6.5.    Ellenõrzött tõkepiaci ügyletbõl származó jövedelem [Szja-tv. 67/A. §-a, módosítva]

            A kedvezõ befektetõi környezet kialakítása érdekében a jelenlegi szabályozásban csak a tõzsdei ügyletekre vonatkozó kedvezõ adózási szabályokat a módosítás kiterjeszti a tõzsdén kívüli ellenõrzött tõkepiaci ügyletekre is (a kamatjövedelem kivételével).

A módosítás szerint ellenõrzött tõkepiaci ügyletnek minõsül a befektetési szolgáltatóval a vonatkozó törvény szerint meghatározott – csereügyletnek nem minõsülõ – pénzügyi eszközre, árura, valamint a Hpt. szerinti pénzügyi szolgáltatás keretében devizára, valutára kötött, pénzügyi elszámolással lezáródó azonnali ügylet, ha az megfelel az említett törvények ügyletre vonatkozó rendelkezéseinek, és

-        amely a PSzÁF által felügyelt tevékenység tárgyát képviseli;

-        amelyet bármely EGT-államban vagy egyébként olyan államban mûködõ pénzpiacon tevékenységet folytató befektetési szolgáltatóval kötöttek, amely állammal a Magyar Köztársaságnak van a kettõs adóztatás elkerülésérõl szóló egyezménye, és

=   az adott állam hatáskörrel rendelkezõ felügyeleti hatósága által felügyelt tevékenység tárgyát képezi, és

=   ha az adott állam nem EGT-állam, biztosított az említett felügyeleti hatóság és a PSzÁF közötti információcsere, és

=   amelyre vonatkozóan a magánszemély rendelkezik az adókötelezettség megállapításához szükséges, az adóévben megkötött valamennyi ügylet minden adatát tartalmazó, a befektetési szolgáltató által a nevére kiállított igazolással.

Egyebekben (korábban a tõzsdei ügyletekbõl származó jövedelemre vonatkozó elõírásban) nincs érdemi változás a korábbi szabályozáshoz képest.

A módosított 67/A. § (6) bekezdésének rendelkezése (elõzõ években kimutatott veszteség miatti adókiegyenlítésre való jogosultság)

-        az Szja-tv. 2009. december 31. napján hatályos 67/A. §-ának rendelkezései szerint tõzsdei ügyletnek nem minõsülõ ellenõrzött tõkepiaci ügylet esetében – elsõ ízben a megelõzõ év tekintetében a 2010. évben, a megelõzõ két év tekintetében a 2010-2011. évben ellenõrzött tõkepiaci ügyletbõl származó veszteségre – akkor alkalmazható, ha az ügyletkötés 2009. december 31. napját követõen történt;

-        alkalmazásában ellenõrzött tõkepiaci ügyletbõl származó veszteségnek minõsül az Szja-tv. 2009. december 31. napján hatályos 67/A. §-ának (1) bekezdése szerint tõzsdei ügyletbõl származó veszteség is. 

6.6.    Tartós befektetésbõl származó jövedelem [Szja-tv. új 67/B. §-a]

A módosítás a tartós befektetéseken elért hozamot, ügyleti nyereséget alacsonyabb mértékkel kívánja adóztatni. Ennek a szabályait tartalmazza az új 67/B. §.

Az elõírás meghatározza, hogy mi minõsül tartós befektetésbõl származó jövedelemnek: meghatározott lekötési idõszak után a lekötési hozam.

A befektetési szolgáltató és a magánszemély között megkötött tartós befektetési szerzõdés arra vonatkozó külön megállapodás, hogy a felek a lekötési hozam-jövedelem tekintetében az Szja-tv. ezen §-a szerinti adózási szabályokat alkalmazzák.  

Lekötött pénzösszeg a tartós befektetési szerzõdés alapján

-        az adóévben egy összegben vagy részletekben (elsõ alkalommal legalább 25 ezer Ft) történõ befizetés,

-        amelyet a hozamaival (kamat, árfolyamnyereség, ügyleti nyereség, osztalék stb.) együtt a magánszemély

-        a befizetés naptári évét követõ legalább három naptári évben (hároméves lekötési idõszak), valamint

-        a lekötés folytatólagos meghosszabbítása esetén, további két naptári évben (ötéves lekötési idõszak),

-        a vállalt lekötési idõszak utolsó napján is még a befektetési szolgáltató, illetõleg a hitelintézet által szerzõdésenként vezetett lekötési nyilvántartásában tart.

A lekötött pénzösszeg az elhelyezés naptári évét követõen a hároméves, illetve ötéves lekötési idõszakban – a hozamok jóváírásán túlmenõen – további befizetéssel nem növelhetõ. Az egy naptári éven belül megkötésre kerülõ tartós befektetési szerzõdések száma korlátozott.

A lekötött pénzösszeget és a lekötési idõszak megszûnéséig, illetve megszakításáig elért befektetési hozamokat a magánszemély külön-külön megkötött tartós befektetési szerzõdés alapján (ugyanazon befektetési szolgáltatóval – a következõ ügyletekre – egy-egy befektetési szerzõdés köthetõ):

-        az ellenõrzött tõkepiaci ügyletben forintban denominált pénzügyi eszközre és olyan forintban denominált pénzügyi eszközre, amelynek a befektetési hozama egyébként kamatjövedelemnek minõsülne, vagy

-        kamatozó bankbetétben, takarékbetétben forintban történõ elhelyezésre

vonatkozó korlátlan számú megbízást adhat.

A befektetési szolgáltató, illetve hitelintézet a megbízást, a teljesítést, a magánszemély tulajdonába került, vagy általa átruházott – fenti – pénzügyi eszközt, illetve befektetést rögzíti az adott szerzõdéshez tartozó lekötési nyilvántartásban.  

Lekötési hozamot

-        a lekötési idõszak megszûnésekor (a hároméves, illetve – meghosszabbítással – ötéves lekötési idõszak utolsó napján),

-        a lekötés megszakításakor (ha a magánszemély a lekötött pénzösszeget és/vagy a befektetési hozamo(kat) akár részben felveszi, vagy a befektetésben lévõ pénzügyi eszközt, az eszközök bármelyikét a lekötési nyilvántartásból kivonja) 

kell megállapítani.

Ha a magánszemély a hároméves lekötési idõszak utolsó napján a lekötési idõszakot a lekötött pénzösszegnek csak egy részére (legalább 25 ezer forintnak megfelelõ összegben) hosszabbítja meg, ezen rész tekintetében a lekötési idõszak nem szakad meg.

Nem kell a bevételbõl jövedelmet megállapítani a lekötött pénzösszegre szerzõdött magánszemély halála esetén, ha az a lekötési idõszak megszûnése elõtt következett be.

Az adó mértéke

-        nulla százalék az ötéves lekötési idõszak utolsó napján;

-        10 százalék, ha a magánszemély 

=     a lekötést nem hosszabbítja meg, a hároméves lekötési idõszak utolsó napján,

       =    a lekötést a lekötött pénzösszegnek egy részére nem hosszabbítja meg, az e résszel arányos, a hároméves lekötési idõszak utolsó napján,

=    a lekötést a kétéves lekötési idõszakban szakítja meg, a megszakítás napján;

-        20 százalék, ha a magánszemély a lekötést az elhelyezést követõen a hároméves lekötési idõszak vége elõtt szakítja meg, a megszakítás napján

megállapított lekötési hozam után. 

A kifizetõnek minõsülõ hitelintézet, befektetési szolgáltató

-        a tartós befektetésbõl származó jövedelemrõl, a tartós lekötés napjáról, valamint a lekötési idõszak megszûnésének vagy megszakításának napjáról a jövedelem keletkezésének adóévét követõ év február 15-éig igazolást ad a magánszemélynek,

-        az igazolás tartalmáról – a magánszemély nevének, adóazonosító számának feltüntetésével – adatot szolgáltat az adóhatóságnak,

-        a lekötési nyilvántartásban rögzített osztalékra jogosító értékpapír esetében az osztalékfizetést megelõzõen értesíti a kibocsátót, hogy e jövedelembõl nem kell adót levonnia.

A tartós befektetésbõl származó jövedelmet a magánszemélynek nem kell bevallania, ha az adójának a mértéke nulla százalék. Egyéb esetben az adót a magánszemély az adóbevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására nyitva álló határidõig fizeti meg.

Amennyiben a befektetési szolgáltató, illetve hitelintézet adatszolgáltatásra nem kötelezett, ezen rendelkezések akkor alkalmazhatók, ha a magánszemély a befektetési szolgáltatóval, a hitelintézettel megkötött tartós befektetési szerzõdéssel igazolhatóan az elsõ befizetést  követõ 30 napon belül bejelenti az adóhatóságnak, és rendelkezik a befektetési szolgáltató, a hitelintézet által kiállított olyan igazolással, amelybõl a tartós befektetésbõl származó jövedelem megállapítható.

A lekötési idõszak megszûnésének, a lekötés megszakításának napját követõen keletkezõ tõkejövedelemre – jogcíme szerint – a rávonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy

-        ha a jövedelmet a szerzési érték figyelembevételével kell megállapítani, a megszûnés, a megszakítás napján irányadó szokásos piaci érték, illetve a megszerzésre fordított összeg közül a nagyobb vehetõ figyelembe,

-        adókiegyenlítés ellenõrzött tõkepiaci ügyletbõl származó veszteség esetén akkor érvényesíthetõ, ha az a megszûnés, a megszakítás napját követõen kötött ügyletekbõl keletkezett.

Lekötött pénzeszközként történõ befizetésnek minõsül

-        ha a magánszemély tartós befektetési szerzõdés alapján a nyugdíj-elõtakarékossági számláját megszünteti, és az azon nyilvántartott pénzügyi eszköznek a befektetési szolgáltató által vezetett lekötési nyilvántartásba helyezésével a követelését lekötött pénzeszközzé alakítja át,

-        az ötéves lekötési idõszak utolsó napján lekötési nyilvántartásban lévõ pénzeszköznek, pénzügyi eszköznek az ötéves lekötési idõszak megszûnésének napjáig újra megkötött tartós befektetési szerzõdés alapján a befektetési szolgáltató által vezetett lekötési nyilvántartásban tartása, azzal, hogy a pénzügyi eszköz tekintetében befizetett pénzösszegként a pénzügyi eszköznek az ötéves lekötési idõszak megszûnésének utolsó napján irányadó szokásos piaci értéke, illetve a megszerzésre fordított összeg közül a nagyobbat, a befizetés naptári éveként az ötéves lekötési idõszak utolsó évét kell figyelembe venni.

7.            Egyéb módosítások

7.1.         Alapelvek

7.1.1.      Az adó alapja

 Kiegészült az Szja-tv. 1. §-ának (3) bekezdése, mely szerint az adó alapja az adóköteles bevételbõl megállapított, az Szja-tv. rendelkezései szerinti levonásokkal csökkentett jövedelem és az adóalap-növelõ tételek összege.

7.1.2.         Érvénytelen szerzõdés, kártérítés, késedelmi kamat

Az alapelvek módosításával, illetve kiegészítésével [Szja-tv. 1. §-ának (7)-(9) bekezdése] egyrészt kiemelésre került, hogy az érvénytelen szerzõdés alapján vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett bevételekkel eszközölt kiadásokkal összefüggésben teljesíthetõ, illetve teljesítendõ önellenõrzési kötelezettség, illetve lehetõség az adóelõlegre is vonatkozik. Másrészt, mivel a kártérítés, a kárpótlás, a kártalanítás bármely jellegû elmaradt jövedelmet pótolhat, ezért az ilyen jellegû juttatás adókötelezettségét az elmaradt jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni. A késedelmi kamat vagy kötbér címén megszerzett bevétel esetében azon bevételre irányadó rendelkezések szerint kell az adókötelezettség jogcímét és az adókötelezettséget meghatározni, amelynek késedelmes, illetve nem vagy nem szerzõdésszerû teljesítésére tekintettel a kifizetése, a juttatása történt.

7.2.        Juttatások külföldi jog alapján [Szja-tv. 2. §-ának új (8) bekezdése]

A külföldrõl származó ellátások adóügyi megítélését szabályozza. A kiegészítés szerint a külföldi jog alapján járó – társadalombiztosítási, családtámogatási, szociális – juttatások adókötelezettségét a belföldi jog szerint járó hasonló juttatás adókötelezettségének megfelelõen kell meghatározni. Az átmeneti rendelkezés szerint a külföldrõl származó szociális ellátások adókötelezettségét meghatározó rendelkezés akár visszamenõlegesen is alkalmazható, amennyiben az a magánszemély számára elõnyösebb. (Hatályba lépett: 2009.11.17.)

7.3.        Fogalmak és értelmezõ rendelkezések

7.3.1.     A jövedelemszerzés helye [Szja-tv. 3. §-a 4. pontjának n) pontja]

Az ingatlannal rendelkezõ társaságban lévõ részesedés átruházásához, kölcsönbe adásához, társaságból történõ kivonásához kapcsolódóan bevezetett új szabályozáshoz igazodóan módosul az ilyen módon szerzett jövedelmek jövedelemszerzési helyének meghatározása. Ez szerint a jövedelemszerzés helye belföld, azaz Magyarország.

7.3.2.       Kiküldetés (kirendelés) [Szja-tv. 3. §-ának 11.pontja]

Kiegészült azzal, hogy ideértve a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonájának szolgálati érdekbõl történõ áthelyezését, átvezénylését is.

7.3.3.      Adóterhet nem viselõ járandóság [Szja-tv. 3. §-a 72. pontjának e) és t) pontja]

Adóterhet nem viselõ járandóság [2009. július 1-jétõl] a szakképzõ iskolai tanulónak, illetve a felsõfokú szakképzésben résztvevõ hallgatónak tanulószerzõdés, illetve hallgatói szerzõdés alapján, valamint szakképzésben tanulószerzõdés nélkül résztvevõ tanulónak a szorgalmi idõ befejezését követõ összefüggõ szakmai gyakorlat idõtartamára külön jogszabály szerint kötelezõen kifizetett díjazás, valamint a tanulószerzõdéses tanulót jogszabály alapján megilletõ kiegészítõ pénzbeli juttatás, továbbá a támogatásról szóló törvény alapján a Munkaerõpiaci Alap képzési alaprésze terhére  folyósított szakiskolai tanulmányi ösztöndíj. Ezt a rendelkezést 2009. július 1-jét követõen megszerzett jövedelem adókötelezettségének megállapítására is alkalmazni lehet.

Adóterhet nem viselõ járandósággá válik a lakáscélú munkáltatói támogatás. A fogalma annyiban változik, hogy

-        a munkáltató által lakáscélú felhasználásra a munkavállalónak nemcsak hitelintézet útján, de a Magyar Államkincstár útján nyújtott vissza nem térítendõ támogatás is lehet,

továbbá

-        a folyósítás évét megelõzõ négy évben ilyenként folyósított összegekkel együtt legfeljebb 1 millió forint helyett legfeljebb 5 millió forintig terjedhet a támogatás összege.

Az átmeneti rendelkezés szerint a rendelkezést a 2010. január 1-jétõl folyósított munkáltatói lakáscélú támogatásra (elengedett kölcsönre) kell alkalmazni azzal, hogy a legfeljebb 5 millió forint juttatási keret számításánál a 2010. január 1-jét megelõzõen folyósított munkáltatói lakáscélú támogatás, elengedett kölcsön összegét nem kell figyelembe venni.

A lakáscélú munkáltatói támogatás felhasználható zárt végû lízingbe vételre is.

Adóterhet nem viselõ járandósággá válik [Szja-tv. 3. §-ának 72. pontját kiegészítõ u)-v) alpontok]:

-           a szépkorúak jubileumi köszöntésekor folyósított juttatás,

-           a katonai és rendvédelmi hallgatók ösztöndíja és egyéb juttatása.

Egyidejûleg az adóterhet nem viselõ járandóságok közül törölték a magánszemély által felszolgálási díj címén szerzett bevételt, valamint a vendéglátó üzleti felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravalót.

Hatályát veszti kapcsolódóan az 1. számú melléklet 2.7., 4.5., 7.19. pontjai.

Adóterhet nem viselõ járandóságok közé bekerült [Szja-tv. 3. §-a 72. pontjának i) alpontja]

-        a hallgatói munkadíjnak havonta a hónap elsõ napján érvényes minimálbér kétszeresét meg nem haladó része,

-        viszont kikerült az oktatási vagy kutatási tevékenység, valamint az e tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltató tevékenység (például könyvtáros, laboráns, demonstrátor) ellenértékeként megszerzett hallgatói munkadíjnak havonta a hónap elsõ napján érvényes minimálbér összegét meg nem haladó része.

(Elmaradt tehát a hallgatói kör megnevezése, a munkadíj maximális mértéke viszont a